Vicces, de igaz. Szerintetek is így van?

Köszönjük, Emese!

Amúgy ez érzelmileg és biológiailag is sokkal bonyolultabb, vagyis a fenti leegyszerűsítéssel egyszerűen lehetetlen egyetérteni.

Egyrészt ne keverjük a tetszést a szerelemmel, mert utóbbi egy kicsit bonyolultabb érzelem, másrészt ha te egy "vulkáninak" (star trek-nézők tudják, miért mondtam ezt) akarsz tűnni, kedves Nógrádi Gábor, a Te dolgod. Csak tudod, az embereknek jobban bejön, ha látják a másikban a tüzet, a lángolást, az izgalmat, és nem csak holmi közönyösséget.

Sokat kell még tanulnod az érzelmekről.

"csak el lehet rajta gondolkodni.."

Megtörtént, elgondolkodtam rajta. Elgondolkodásom ereményét fentebb lehet olvasni.

Nekem valahogy nem jön be, hogy pont azt hagyjuk figyelmen kívül, ami miatt valakit tisztelhetünk és szerethetünk.

Mert jólesik, ha egyszerűen csak szép, akivel járunk. Jó érzés, ha gyönyörködhetünk benne, hogy milyen csinos és vonzó. (Nem, nem azt mondom, hogy csak a miniszoknyás, kidobott mellű p*csáké a világ. Mert a szépség ennél jóval több, jóval összetettebb, és jóval relatívabb. Aki valakinek álomszép, az másnak simán lehet ronda. De attól még igaz, hogy jólesik, ha a szerelmünk bizony nem egy undorító valami, akihez rossz érzés hozzáérni is. Elnézést.)

Jólesik, ha büszkék lehetünk párunk teljesítményére. (Legalábbis jobb helyeken ez jóleső érzéssel tölti el az embert.) Ha tudjuk, hogy a párunk a fejét nem csak dísznek hordja.

Jólesik egy olyasvalakivel járni, aki kedves és hűséges.

Igen... ezek mind részben "véletlen adottságok", részben meg a neveltetés során ráragadt viselkedésformák.

Mint ahogy a testi és mentális adottságok sem teljesen a véletlen művei. Részletezhetném, hogy melyik miért, de inkább meghagyom, hogy gondolkozz el rajta. Még az ember külsejét is nagyban alakítja az életmódja, arra sem lehet azt mondani, hogy véletlen, így sikerült.

Szóval amellett, hügy hülyeség a felvázolt elmélet, még csak nem is igazak az állításai.