Rettentően nehéz helyzetben vagyok. Mit tegyek?

Tehát akkor leírom az egészet:

Volt egy nagyon jó lánybarátom. Együtt nevelkedtünk, de aztán beleestem. Nem akartam elmondani mert féltem hogy tönkre teszek egy ilyen régi barátságot. Hagytam, gondoltam majd elmúlik. Sajnos közben beteg lett. 3 hónap alatt leépült. A legvége elött átlett szállítva egy másik korházba. Hívtak hogy bekéne fáradni mert sajnos ott tart hogy.. Be is mentünk de ekkor már szinte nem volt magánál. Nem tudtam neki elmondani mit érzek. z teljesen tönkre tett. 1 évig lányra se bírtam nézni. Késöbb jött egy lány akit nagyon megszerettem mint barátot. Sajnos újra megtörtént, beleszerettem. Éreztem, hogy nem viszonozza, úgyhogy nem mondtam el. 2 évig néztnem, hogy mással nyállazzák egymást. Nem bírtam. Megszakítottam a kapcsolatunkat.Ezután jött egy új osztálytárs. Újra elkezdődött az egész. Barátság majd szerelem. Nem akartam elmondani, hisz nem bírtam volna ki mégegy csalódást, egy osztálytársamnak aki a legjobb barátom, elmondtam hogy mi van. Az volt a véleménye, hogy elkéne mondanom. Nem érdekelt. Kibírom. Ha már ennyit sikerült.. Késöbb mi így hárman a barátságunkhoz csatlakozott a csaj is. Tehát ígymár hárman voltunk legjobb barátok. A csaj rendszeresen maszírozott minket, ölelgetett stb. Késöbb kezdtem észre venni, hogy lassan csak a másik csávoval csinál ilyeneket csak kicsit intenzívebben. Hátára ül, az ölébe. Látszik, hogy össze fognak jönni. A csávó tudta az egész történetemet, hogy mit szenvedtem, de a legjobb barátomként mégis ezt csinálja. Öngyilkosságon gondolkoztam de nem hagyhatom cserben a családom, a barátaim. Gondoltam elköltözöm Ausztriába nagyszülökhöz. Nagyon el vagoyk keseredve kérlek segítsetek.

Egyébként nem vagyok az a magányos gyerek, és azért a lányok is szeretnek. Mit tegyek? Elmondjam, hogy mit érzek?