Lehet hogy nem forr be ez a seb soha?

21 éves lány vagyok és nem az a gyerekes gondolkodású. Bajban vagyok kérlek mondjatok pár jó tanácsot. Röviden elmesélem a történetet.16 éves voltam amikor magyar lány létemre beleszerettem egy nálam 3 évvel idősebb roma srácba. Egy kis faluban lakom, vele együtt. Tegyétek félre légyszi az előitéleteket mert ő tényleg nem olyan. Anyukájával él aki nagyon aranyos, pár barátja van az is falun belüli és mind magyar. Sőtt szinte utálja még ő maga is az olyan romákat akiket kell is. Semmi kapcsolata nincs velük és bőrszinén kívül semmiről nem mondaná meg senki mert értelmes érettségizett srác akit imádnak a munkahelyén is. Nos én annó beleszerettem és összejöttünk. Kb 5 hónapig bírtam a harcot a családommal. Annak ellenére hogy tudják hogy jó srác. Sőtt járásunk ideje alatt is pl a nagybátyámmal jó viszonba volt. Azóta mégjobb. Még a faterom is meghívja sörözni ha összefutnak. Ami mondjuk mindennapos. A srác szakított velem azért hogy az én családi békém helyreálljon. Nagyon rossz volt. Utánna neki is meg nekem is voltak kapcsolataink. Nekem hosszútávú nem volt. Neki volt egy 3 éves kapcsolata szintén egy magyar csajjal. De elmúlt a szerelem. Én mindíg próbáltam kerülni azt a haveri társaságot ahol ő van mert rossz volt látnom őt.5 év eltelt ő 2 éve szakitott a csajával és most egy buliba keveredtünk. Sajna kijött belőlem minden és odamentem hozzá. Beszélgettünk, megöleltem. Nyeltem nagyokat, sírtam és úgy éreztem végre megölelhettem újra. Nem voltunk piásak ő sem és én sem hogy a pia miatt jött volna ki. Sikerült az ő sebeit is feltépnem ezzel elég rendesen. Szinte minden nap találkozunk de nem négyszemközt sőtt azt kerülöm is. Még a szemébe sem tudok, tudtam belenézni 5 éve mert fáj hogy mi miatt nem lehetünk együtt. Normális dolog ez? Tudom hogy ismét felborulna a családi béke. De félek hogy egy életre nyomot fog hagyni bennem. Ha 5 évig nem találtam olyan srácot aki ezt kitudta volna ásni onnnan mélyről akkor szerintem az már baj. De ezt ő is mondta nekem amikor kb 1 órát dumáltunk. Lehet az váltotta ki belőlem hogy elmondjam neki amit azóta is érzek mióta szétmentünk hogy nem sokára ő külfödre fog költözni és csak párhavonta fog hazanézni. Nem tudom! Tudom hogy mindent feldobna értem annak ellenére hogy ő annó túllépett "rajtam", de most ugyan úgy öleltük egymást mint annó az utolsó ölelés volt. Szerintetek meg lehet ezt úszni úgy hogy magamba zárom és elrejtem jó mélyre és kerülöm mint a rossz pénzt csak a családom miatt? Ti mit tennétek?