Miért szeretem ennyire?

Akkor felvázolom,hosszú lesz,lehetőleg az olvassa el,akit érdekel és tud tanácsot adni :)

Egyenlőre lehetetlen.Én Magyarország,ő Németország. (Nem,nem ausztria félreértések elkerülése végett.) előtte másfél évig együtt voltunk,szerettem nagyon,és tényleg ő mutatta meg másképp nekem ezt a világot.Tudni kell azt is,hogy én beteg lettem,mikor még nem ismertem magántanuló voltam,ott is hagytam a sulit,és durván szól,de ő huzott ki a sz*rból.Persze önbecsülésem ettől független a nullán volt,mindenkit jobbnak tartottam magamnál,majd mivel ő kiskorú(17) és szülök ugy gondolták könnyebb kinn,ő kénytelen volt menni:) Na most próbáltuk,de ez a táv csak felesleges akadályokat szült,kiélezödött a feszültség,vagy a féltékenységem én nem látom sok ideig,körülötte meg simán kavarhatnak ugy hogy nem is tudok róla,és másba szeret bele.Ez addig ment,mig ő modnta nem szeret ugy mint rég,nem tudja mit tegyen de hagyjuk ezt,mert ő már nem érez ugy mint rég,de nem tudja pár év mulva mi lesz,most biztosan nem akarja.Érthető,hisz távol is voltun kegymástól,ami még a hosszú házasokat is megviseli,nem hogy minket..Én ugye általánosban végig angolos voltam,most levelezőre járok estin,hogy legyen érettségim és német nyelvet tanulom,abból is fogok érettségizni. Mindeközben elvégeztem munkaügyin keresztül szakmát,mert igy ha meglesz apu talán be tud szervezni oa ahol ö dolgozik.Tanulnék 4 évig,közben dolgoznék,és kb félre tudnék rakni addigra 2 milliót hogy ugy kezdjek uj életet vagy vele vagy nélküle.(de legszivesebben vele) és ezek a dolgok igy alakulgatnak is,bár tudom hosszú az út és lehet nem is vagyok normális..azért kérdeztem hogy reális-e,vagy szálljak le a felhőkről,vagy mi..:)