Mit tegyek? Egy jó ideje depresszióval, magánnyal és szerelmi bánattal kűzdök…

Nyáron voltunk gyakorlaton a sulival és ott megtetszett az egyik munkatársam flörtöltünk is és nagyon bele szerettem,de ő ok nélkül kicseszett velem aztán a szemem előtt mással kezdett flörtölni… Aztán beszéltünk szept. elején és azt mondta,h már nem dolgozik ott (kb.olyan volt mintha a halálát közölték volna) azon a munkahelyen,de most novemberben vissza mentünk és mégiscsak ott volt. Én nem örültem és levegőnek kezdtem nézni a depis állapotom miatt valamint,mert nem akartam,hogy fájdalmat okozzon megint. Aztán azt kezdtem el észre venni,hogy flörtölget meg állandóan ott sündörög az a lány körül aki körül a nyáron is,de közben engem is néz,próbál szemezni. Én azt gondoltam,hogy ilyen emberrel nem is szabad foglalkozni,mert ő mindenkivel ezt teszi. Viszont nem láttam rajta,h ő ezt most rossz indulatból tenné. Egyszer,kétszer még zavarban voltunk egymás előtt,de úgy voltam vele legjobb,ha elfelejtem és hagyom a csudába. Aztán pont tegnap valahogy elkezdtünk beszélgetni és rengeteget nevettünk együtt. Kölcsönösen segítettük egymást nagyon jól elvoltunk egész nap szemeztünk. Nem bírtam ki,h ne nézzem gyakran…Aztán kezdtem megint azt érezni,h elmondhatatlanul szeretem és nem bírom ki nélküle,rengeteget sírok miatta. Aztán tegnap este rá írtam fb-n,h mi van vele,de ő kedvesen lerázott magáról. Azt gondoltam most már tényleg nincs értelme vele foglalkozni,mert mindig ezt teszi,h magához bolondít aztán egy váratlan pillanatban leráz és/vagy kicsesz velem. Ma reggel nem is kerestem a társaságát és próbáltam elkerülni,de ő oda jött hozzám beszélgetni. Nem volt a legkedvesebb,de bunkó sem. Megint segítettük egymást és láttam,hogy néha néz.

Sajnos elég szerencsétlenül csinálom a munkám a munka helyen gyerekekkel foglalkozom,de elég ügyetlen vagyok pedig igyekszem és esetleg megfordult a fejemben,hogy megsajnált ami miatt bénázom és ezért kedves,vagy csak barátkozni akar,vagy csak jó munkatársi viszonyt fent tartani. Ugyanakkor nem értem,h miért szemezik velem és miért viselkedik így. Meg bajba is kerültem már többször miatta engem szídtak le amikor beszélgettünk,elterelte a figyelmem. Nagyon erőlködök,hogy ne lássa a bénázásaim és ne lássa,h milyen ramaty pszichés állapotban vagyok ugyanis nem akarom,h megalázott állapotban lásson. Viszont én elakarom felejteni megakarok tőle szabadulni,mert nagyon nehéz így nekem,de bármennyire akarok is nem tudok és valahol még nem is akarok elszakadni tőle beteg módon ragaszkodok hozzá. Amikor arra gondolok,h hagyom a csudába megkönnyebülök. Állandóan rá gondolok,róla álmodok. Gondoltam,h beszélek is vele,hogy ő mit érez velem kapcs.ban viszont nem akarok én kellemetlen helyzetbe kerülni és én rosszul kijönni az egészből,de egyszerűen már nem bírom ki,hogy ne valljam be,hogy elmondhatatlanul szeretem. Félek attól is,hogy megfog szívatni….Ezen kívül barátot is látok benne,mert teljesen magányos vagyok és nincsenek barátaim nincs is kivel ezt a szerelmet megbeszélni márcsak azért sem,mert az ismerőseim elég konzervatívak és ő egy olyasvalaki akit nem vállalhatok fel…

Ti mit tennétek a helyemben? Hogyan felejtsem el már végre? Ti beszélnétek vele?

Minnél jobban elakarom felejteni annál nehezebb…

Értelmes,jó indulatú emberek válaszát várom akik tudnának némi tanácsot adni.

Nagyon szépen köszönöm!