Tudom a jelszavát! Mit tennétek ilyenkor? (ld. Lent)

11-esnek: Látom, átérzed, mit élek át ilyenkor: heves szívdobogás, stb., hiába próbálok úrrá lenni ezeken az érzéseken. És igen, egyfajta függőség is, hiszen tudom, milyen a hölgy "munkaideje", azt pedig látom, a párom mikor elérhető skypon, hiszen én is irodában, gép előtt dolgozom. Elhiszem a páromnak, hogy részéről barátság, de talán valami "megdönthetetlen bizonyítékra" várok, amitől megnyugszom, ami visszaadja a megtört bizalmat. És... valóban, a Nőben nem bízom egy szemernyit sem, mert részéről cicázgatás folyik,félreérthető félmondatok, amikre az én párom úgy reagál, mint bármely ivarérett férfi az ő helyében.

Egy békés, nyugodt hétvége után, mint amilyen a mostani is volt, lelkiekben megerősödve, bagatellnek érzem az egész problémát, hiszen, ha a párom meg akarna csalni, nem egy 1200 km-re levő nővel tenné. Nem tudom, nálatok hogy volt, lett-e botrány az őszinteségedből, és a nyitva felejtett skype fiókjára hivatkoztam és egy épp bejövő hívásra ettől a nőtől, ami valóságos történet, tehát "tiszta" maradtam, de a kérdőre vonás megtörtént. Hogy mi hiányzik neki stb., természetesen ezekre a kérdésekre is sor került, igazából semmi, szerinte, sőt írt nekem egy kb 10 oldalnyi levelet, hogy mit tudok én nyújtani neki, míg az exe javára annyit tudna csak írni, hogy jól néz ki (ez tény, hiszen a nő a testével, a szépségével törődik kizárólag, szellemileg enyhén szólva bárdolatlan). Ha így tekintjük, nem kéne mitől tartanom, mégis ott van köztük ez a kötődés, és nem lazul.

12-es: Erre "gyúrok" valóban, hogy ne foglalkozzak vele, félretegyem nap közben a problémát, illetve minél kevesebbet izgassam magam ezen. Ha ezen stresszelem magam, majd piszkálom a páromat, ő kihez fog vajon "menekülni" panaszra? Hát persze, hogy a távbarátnőhöz!

Bízzam talán az időre, ami mindent megold?

OK, köszi! Írok, ha lesz is, aki olvassa. :)

Most egyelőre kondicionálom magam, hogy ne nézzek rájuk, első körben egy hetet adtam magamnak, ha kibírom, már jó vagyok!

Köszönöm az érdeklődést! :) Háááát... majdnem! 2 nap híján.

De jó úton vagyok, egyre kevésbé foglalkozom vele, velük, bár motoszkál a fejemben, hogy hamarosan itt a Karácsony, amikor megint jön haza a csaj...

Magamat erősítem, hiszen tudom, hogy az önbizalomhiány is benne van. Meglátjuk!

Szia!

Köszönöm, h eszedbe jutottam :)

Megvagyunk, a csaj karácsonyi ittléte előtt még volt egy beszélgetésünk, kértem, hogy tájékoztasson, ha találkoznak, hiszen nincs titkolni valója, akkor ez nem probléma. Meg is tette, kétszer találkoztak a 2 hét alatt, egy-egy kávéra, nem lehetett kifogásom, mert egyébként végig velem volt, szépen teltek az ünnepek. Elkaptam egy év eleji beszélgetésüket, amiben a csaj nyíltan közölte, h az neki nem jó, ha köztünk rendben mennek a dolgok - ez megerősített abban, hogy a problémázásommal csak erősítettem a kapcsolatukat, ha a páromnak nincs miért vigaszt keresni őnála, az ő kapcsolatuk gyengül, a miénk viszont erősödik. Nos, így állunk, én megteszem, ami tőlem telik, dolgozom a boldogságunkért, a távbarátnőnek pedig egyre kevesebb jelentősége lesz, az idő nekem dolgozik :)