Fordult már elő veletek olyan, hogy egy lány visszautasított először titeket, ám később mégiscsak lett belőle valami? Lányok, csináltatok már ilyet?

Amit az előttem szóló ír, nem feltétlenül igaz.

Sztori: Először a fiú érdeklődött a lány iránt, de akkor a lánynak valaki más éppen nagyon tetszett, ezért visszautasította. Valamivel később megfordult a helyzet, a lánynak nagyon megtetszett az a fiú. Sem anyagi, sem fizikai változás nem történt, hacsak azt nem számítjuk, hogy körülbelül egy évvel idősebbek lettek.

Igen, többször is. Nem tudom mi változott az idő alatt, talán rájöttek közben, hogy hibáztak. :D

Azt viszont nem értem, hogy miért nem tudja senki használni már az "ám" szócskát, van aki azt hiszi, hogy az az amúgy rövidítése, van aki meg csak szimplán nincs tisztában a jelentésével, jelen helyzetben is olyan rossznak érzem, hogy ott figyelget magában.

Egyébként, ha a lány olyan, akibe érdemes időt és energiát fektetni, akkor ne add fel, ha csak szimplán tetszik, akkor hagyd a francba és keress mást. :)

Én így jártam. Én vagyok a női fél. Most iszom a levét rendesen... Ha bár én nem utasítottam el, de nem is adtam túl konkrét jelzést sem, pedig oda vagyok érte azóta is. De ő tovább állt. Most meg már marhára észre sem vett ma. Ott állok előtte és a barátnőmmel beszélget és rám sem néz. Úgy tűnik, már csak az maradt hátra, hogy szerelmet valljak neki, mert különben már bármit teszek mit számít. Akkor meg már mindegy bevallom e vagy sem, mit számít? Ettől rosszabb már nem igen lehet... Legalább kiadtam magamból.

Nem tudom a pasik ilyenkor mit gondolnak, adnának e esélyt ilyen estben... Vagy hogy ilyenkor már tényleg mindegy mit csinálok? Fejre is állhatok...