Szerelmes vagyok? Bővebben lent!

Nézd. Én is voltam ilyesmi helyzetben. Évfolyamtársak voltunk a fősulin, minden órán egymás mellett ültünk, együtt tanultunk, együtt készültünk a ZH-kra, együtt lazítottunk vizsgák után, stb. Kollégisták voltunk mindketten, szóval könnyű volt. Időközben neki volt barátnője, de ez engem sosem zavart, hiszen barátok voltunk. Örültem, hogy boldog. Nekem ő barát volt, de nem több. Én is ismerkedtem srácokkal, volt is, akivel összejöttem, hosszabb-rövidebb ideig együtt is voltam, de ez a barátom mindig ott volt nekem.

Aztán egyszer elhívott randira (szó szerint nem mondta ki, hogy randi, de utólag már világos, hogy annak szánta), akkor elmentem vele, semmit sem sejtve, és nem is történt semmi különös azon a találkán. Zajlott minden ugyanúgy tovább. Később megint volt, hogy elhívott magukhoz, elmentünk biciklizni, sétáltunk az erdőben, ittunk egy sört, stb., és akkor hozakodott elő azzal, hogy ő sokat gondol rám, és igazából gondolt arra, hogy elmehetnénk együtt vacsorázni, és talán lehetne köztünk több is, mint barátság. Még a nővére is odajött egyszer hozzám a kollégiumban, és rákérdezett, hogy összejönnék-e az öccsével.

Na, én akkor jöttem rá, hogy biztos nem tudnék beleszeretni, és nem lenne jó a kapcsolatunk, mert csak elrontanánk a barátságunkat. Tudod, honnan tudtam? Onnan, hogy mikor arra gondoltam, hogy esetleg megölelném, vagy megcsókolnám, az olyan lenne, mint ha a tulajdon bátyámat csókolnám és ölelném meg. Vagyis mint ha testvérek lennénk, és olyan visszás lett volna. Egyszerűen nem tudtam rá úgy nézni, mint pasira. Akármennyire is jól kijöttünk egymással.

És meg is mondtam neki, hogy mit érzek. Aztán végülis ő is rájött, hogy ez így sokkal jobb. Nem én vagyok az, akire vár.

Azóta már felesége van, nem rég született babájuk, és boldogok együtt. Nekem is van párom, és mi is komolyan tervezzük együtt az életet.

SZÓVAL, AMI TÉGED ÉRINT ebből: Szerintem gondold végig! Képzeld el, mi lenne, ha megfogná a kezed? Mi lenne, ha hozzád akarna bújni, ha meg akarna csókolni? Mi lenne, ha elkezdenétek egymást vetkőztetni? Tudnál rá úgy nézni, mint pasira, mint a párodra? Vagy inkább röhejesnek találnád a szituációt? Talán te is úgy éreznéd, hogy ha megcsókolnád az olyan lenne, mint ha a testvéredet csókolnád?

Ha ezekre a kérdésekre egyértelműen tudod azt válaszolni, hogy MINT HA TESTVÉR LENNE, akkor tudod, hogy nem vagy szerelmes belé, és csak barátként tekintesz rá.

De ha egy kicsit is elbizonytalanodsz, akkor szerintem próbáljátok meg együtt, vágj bele!

Sok sikert!

(26/L)

Nagy valószínűséggel.

Szerintem egy barát elveszítése is szörnyű, de teljesen más!

Hát azt rosszul tetted, hogy kinevetted az érzéseiért, és hogy nem fogadtad el igazságnak, hogy így érez!

Az viszont más kérdés, hogy Te szerelmes vagy-e belé. Ha magadtól nem merült ez fel eddig benned, akkor nem vagy az.

És igen, szar elveszíteni barátot, engem mindig megviselt nagyon, van, amelyiken évek, évtizedek múltán sem vagyok túl!