Miért nem tudom elfelejteni?

majd idővel elmúlik..

E a szó maga a puszta érzés. Annyi boldogságot tartalmat, ez a tökéletes szó, szinte isteni. Mikor elkapja az embert ez az érzés, a gyomra megremeg, a szíve hevesebben kezd kalapálni, és nem érti, mi baja lehet, talán beteg? Nem, szó sincs róla, csak a világ egyik legcsodálatosabb dolga zajlik le benne. Más lesz körülötte a világ, megváltozik, tökéletes harmónia uralkodik. Nem számít majd ki ellenség és ki nem, mindenkit ugyannyira fogunk szeretni. Egyszerűen nem lesz bennünk se gyűlölet, se bánat, mert ez a dolog eluralkodik rajtunk és arra késztet, hogy mosolyogjunk, örüljünk. Mindennap érezzük az érzést, és másra sem várunk, hogy Vele legyünk, mert Ő számunkra az élet. Ha pedig nincs velünk, szüntelenül rá gondolunk, és várjuk a percet, hogy eljöjjön. Az élmény leírhatatlannak minősül, és amikor elmondaná az ember mennyire szereti azt a valakit, egyszerűen nincs rá szó, vagy tett amivel ezt közölni tudná azt, mert nem lehet. Azt csak ők ketten tudják, azaz ő kis titkuk. Ilyenkor az ember képes bármire, és hülyeségeket csinál, vagy épp mindent elfelejt, mert nem képes néha koncentrálni, csak Ő jár az eszében. Ezek még a kisebb gondok, a rosszabb, ha elszakítják őket vagy az egyik megcsalja a másikat. Egyik sem kellemes, és szívszorongató a gondolat, ha ilyen történik valakivel. Szörnyű, ha akár a szülők által, elszakadnak a szerelmesek. Vagy ha az egyik a másikat megcsalja egy másért. Mind a két esetnél megszűnik a biztos háttér, amit annyira szilárdnak hittünk, akkor elveszik, az álmok porig süllyednek, és akkor érző ember számára nem marad vigasz, mert vérző szívet nem lehet gyógyítani. Ezért van az, hogy a sokaság úgy gondolja jobb nem lenni szerelmesnek. Ők csak magukat kímélik a fájdalomtól, mert ők annyira gyengék, hogy nem bírnák azt elviselni. Mindannyian gyengék vagyunk. De ha hagynánk, hogy a félelem mindig visszafogjon minket, sosem érnénk el semmit, mindig magányosak lennénk, begubózva egy szoba sarkába. Kell kockáztatni, kell vállalni ezeket, mert csak így nyerhetünk szerelmet és boldogságot. Szerelem nélkül semmit nem ér az életünk. Csak ez nyújtatja nekünk az igaz boldogságot, az adrenailnt, amit tartogat. Az édes álmok őrzője, a vágyak meleg otthona. E nélkül csak megkeseredettek lennénk, savanyúak, s hiába fordulunk a barátokhoz, nem pótolhatják a szerelmet. Miért mindig a rossz járjon a fejünkben, mikor lehetnénk boldogok? Legyünk is azok! És amikor eljön a nagy Ő, ne habozzunk megragadni és megtartani. Mert lehet, hogy az a személy lesz, kivel boldogan leélheti, élete hátra levő részét. A szerelmet bárhol meg lehet találni, buszon, az utcán, vásárlás közben, könyvtárban. Nem szükséges görcsösen keresni, mert úgy sosem jön el. Hagyjuk, hogy megtaláljon, mert biztos van valaki, aki minket keres, csak sem ő, sem más nem tud róla, de egyszer úgy is eljön. Sose adjuk fel a megtalálását, szükségünk van rá. Legyünk bátran szerelmesek, s rendezzük boldogan életüket.

csatlakozom a klubhoz :-( reménytelenül szeretem az exemet 24/L