Ha különleges, egyedi, átlagon felüli vagyok, és nagyon nehéz eset, meg más mint a többi ember, akkor van esélyem párt találni?

A 3. válaszoló vagyok. Írok pár sort magamról nem dicsekvésből, hanem hogy lásd, mennyire fordítva ültél a lovon eddig.

Kimagasló intelligenciám van (Mensa tag vagyok), kutató vagyok, kimagasló a kreativitásom is, emellett írok, rajzolok, színjátszom is szabadidőmben. Ezekben a dolgokban átlag feletti vagyok, sőt, kiemelkdő. Nem külön-külön vagyok kiemelkedő, mivel vannak nálam jobb írók, jobb színjátszók, jobb rajzolók. Sőt, igazából jobb kutatók is vannak. Mégis összességében ez egy erős „csomag”.

Ugyanakkor testalkatra inkább gyenge vagyok mint erős, nincs jó kiállásom, az arcom is inkább átlagos. Hajlamos vagyok a türelmetlenségre, óvatlanul beszólok az embereknek, és nehezen érzem jól magam nagy társaságban, valamint nehezen viselem, ha a dolgok nem arra mennek, amerre én szeretném. Emellett sajnos rendetlen vagyok és sokszor nem foglalkozom másoknak fontos dolgokkal, mert egyszerűen a „való világ” nem köt le. Ha nem lenne facebook, minden szülinapot elfelejtenék. Ez mind inkább negatív.

A barátnőimnek én is írok verset, dalt, mindenféle trükkös meglepetést kapnak, nagyon tudok szeretni. Az egyiknek, akiről tudtam, hogy minden nap elolvassa a Metropol újságot, fizetett hirdetésben adtam fel egy rövid verset, amiben a sorok kezdőbetűi a nevét adták ki. Egy másiknak kincskereső játékot csináltam a városban, mindenféle nyomokat és rejtvényeket rejtettem el, amik másik nyomokhoz vezettek és így tovább, a végén ott voltam én és az Állatkert.

Volt már több kapcsolatom, jelenleg nincs. Pedig a te logikáddal én is kiírhattam volna a kérdést. Sajnos tudom, hogy bár van egy erős csomag, de ezek a mindennapokban kevesebbet számítanak, mint a hátrányok, ezért én nem tartom magam kiemelkedő embernek, hanem tudom, hogy mik az előnyeim és a hátrányaim. Nem kesergek azon, hogy egy ekkora zseni mint én, miért van egyedül, mivel ez remélhetőleg nem lesz így sokáig, és mivel pontosan tudom, hogy miért vagyok épp egyedül, vagy miért vagyok együtt valakivel, ha vagyok.

30 éves vagyok, már jó ideje nem a szüleimmel élek. Ez fontos. Ebben a korban ha valaki nem áll a saját lábán, az rossz pont. Nagyon rossz.

Szóval nézd magad ebből a szemszögből.

Hát tudod, Drágám...

Nagyon sokáig egyedül maradsz még.

1. Ebben a korban (25 felett) a legtöbb nőnek van/volt párkapcsolata, méghozzá komoly kapcsolat. Ennek része szokott lenni a közös gyerek. Ez van.

Amelyik csaj 25 felett egyedülálló, nincs gyereke, nem most szakított valakivel, mondhatni "alig használt/vadonatúj" ott azzal a csajjal gondok vannak. Elvégre nem kell(ett) senkinek.

2. Ha fiatalabb csajokkal jársz, akkor megint csak hül.yének fognak nézni - téged! - és a pénzvadász tizenéves kiscsajokat sem a komoly kapcsolat nem érdekli, sem a mama kedvence, aki otthon lakik.

3. Hogy várhatod el másoktól ennyi idősen, hogy ők mondják meg, milyen vagy?! Nagyon, de nagyon sürgősen szerezz minimális önismeretet, mert sem a túlértékelés, sem a lebecsülés nem fog rajtad segíteni.

4. Mindenkinek olyan pár az "igazi", amilyet megérdemel. Ez nem feltétlenül azonos azzal, amit szeretne.

Pl. "Átlag Manci" is biztos rohadtul szeretne egy Adoniszt, aki fél milliót keres havonta, romantikus dalokat ír neki és saját zongorakísérettel adja elő, udvarias és intelligens, meg blablabla...de egy ilyen Félisten pont nem Átlag Mancikát fogja választani, vagy ha egy-egy éjszakára be is fogja ágymelegítőnek, az első nehézbombázó láttán lepattintja.

Számára "Átlag Hugó" lesz a tökéletes pár a szomszédból.

5. Akkor vagy lúzer és reménytelen, ha elérhetetlen álomképeket hajkurászol, miközben reálisan nézve egyszerűen nincs esélyed olyan kaliberű csajoknál, amilyenekre vágysz. Fel kéne mérned, mit is tudsz te valójában nyújtani: a többi férfihoz képest.

Azt kell mondjam én is, hogy az "alapszolgáltatás", ha egy férfi tud szeretni, mélyen érezni, lehet vele beszélni, és nem köp a padlóra meg lehajtja az ülőkét.

Tudod: marketing. Kínálat-kereslet.

Fordítsd meg szépen a nézőpontodat: figyeld meg, milyen csajoknak jössz be te, milyen csajoknak kell az, amit te tudsz nyújtani, és ki az, aki önként nyit feléd.

Ezekből a hölgyeményekből tudsz szemezgetni.

Ugyanis akinek te nem kellesz, annak akkor se kellesz, ha számodra ő lenne az ideál.

Jelenleg pont azért vagy egyedül, mert akinek te kellenél, az nálad labdába se rúghat, aki neked kéne, az meg teljesen más fajta pasit keres.

Mi kell egy 25 körüli nőnek?

Biztonság. Anyagi és érzelmi szempontból.

Egy határozott férfi, aki tudja, mit akar és hogy éri el.

Egy önálló férfi. Egy olyan férfi, akiért lehetőleg nem kell minden nap megküzdeni anyukával.... Megtalálja egyedül a mosogatót, be tudja indítani a mosógépet, összedob egy rántottát: van olyan önálló, hogy nem házvezetőnőt keres és szeretőt egy személyben.

Olyan férfit akar, akinek vannak céljai, ambiciózus, és nem érzi magát elnyomva, ha a párja is meg akarja valósítani a céljait. Sőt: támogatja. Nem fél attól, hogy a nő "jobb lesz nála".

Anyuci pici fia 28 évesen, aki még azt se tudja, hogy mit akar, el se kezdte ez önálló életét (csaj létemre 18 éves korom óta önálló életem van, a különköltözést is beleértve, ennyi idősen nekem saját ingatlanom volt. Ja, meg két saját gyerekem, házastárssal....), nem ismeri sem a nagyvilágot, sem önmagát, és annyi határozottságot és biztonságot sugall, mint egy tejesdoboz: nem fog labdába rúgni egy olyan csajnál, amilyet te szeretnél.

Közelítsd az elvárásokat és amit nyújtani tudsz!

Neked is változnod kell, sőt mondhatom úgy: fejlődni kell!

Illetve az igényeiden is változtass, ha nem akarsz örökké álomképeket kergetni.