Igaz az, hogy tényleg akkor talál ránk a szerelem amikor nem is várnánk?

Természetesen NEM igaz.

Ezt nyugtatásként mondják, mert nem merik megmondani, hogy "sajnos nem vagy szép, ne legyenek túl nagy elvárásaid". Ezt nem bántásból mondom, tényleg így van.

Fél életem elment azzal, hogy ilyen baromságokat elhittem.

Nekem mindig ez volt. Olyan helyzetekben találkoztam a (mostmár ex) barátaimmal, mikor abszolút nem is gondoltam pasizásra, vagy olyankor mikor már feladtam, hogy összetalálkozok a kiszemelttel.

22/L

Ez véleményem szerint egy önmagát megvalósító jóslat-szerűség. Amíg görcsösen akarod a kapcsolatot, addig nehezen tudsz ellazulni, feszült vagy, és ezt mások is megérzik rajtad. Ez gyakran amiatt van, hogy kevés az önbizalom, nincs önazonosság és nagy a társadalmi nyomás.

Ha túl tudsz ezeken lépni, megtanulod szeretni magad, jól érzed magad, biztos vagy saját magadban, akkor másokban is könnyebben észreveszed a valódi értékeket, és mások is jobban érzik magukat a társaságodban.

Van egy jelenség, aminek ugyanez az alapja: rengeteg fiú/férfi, köztük magam is, azt tapasztalta, hogy miután barátnője lett, sokkal jobban "tapadtak" a csajok. De ez nem is csoda: a kapcsolat előtt görcsös, félénk, kanos, gátlásos voltam, utána viszont óriási lökést adott az önbizalmamnak az, hogy komoly barátnőm lett. Fesztelenebb, lazább és kiegyensúlyozottabb lettem, és olyan lányoktól is jöttek a flörtök, akikre rá sem mertem volna nézni azelőtt.

Szóval abszolút nem garancia, hogy ha nem számítasz rá, akkor jön a szerelem, hanem szerintem a saját hozzáállásod és "kisugárzásod" az, ami taszítja vagy vonzza a jelölteket. A három kulccsszó: önazonosság, önismeret, önbizalom :)

A nők válaszát ne hidd el, mert hiteltelenek.

A nők semmit sem csinálnak párkeresésnél, hanem csak várnak. A férfiak keresik és szedik fel őket.