Lehet, hogy egy UFO vagyok, aki képtelen a szerelemre és a kapcsolatra?

Az az igazság, h még életemben nem voltam szerelmes és nem volt tartós kapcsolatom, csak ilyen pár találkás, randizós cuccok.

Első probléma: kezdetben nagyon lelkes vagyok, csak amint látom, h egyre inkább szeretne engem és odavan értem és kimutatja (és várja, h én is tegyem), elmegy az egésztől a kedvem. Valahogy furcsa látni, meg érezni, h ennyire vonzódik hozzám, hogy ennyire igényli a társaságomat, kényelmetlenül érzem magam tőle.

Második probléma: nem szeretem, ha megbántanak. Rohadt sz.r érzés. A napokban is tök közel kerültem egy sráchoz, egész éjszaka együtt voltunk (nem, nem feküdtünk le, "csak" csókolóztunk, satöbbi). Másnap pedig (úgy érzem), nagyon nagyon közel kerültem hozzá lelkileg. Ennyire még senkinek nem adtam ki magam (ez nálam nem jelent túl sokat), nem kell túlzásokra gondolni, egyszerűen csak még soha senkivel nem voltam ennyire őszinte (a családomon kívül persze), mint vele. És ő is olyanokat osztott meg velem, amiről egész biztosan csak a hozzá legközelebb állóknak mond el. Szóval volt köztünk valami és hihetetlenül jó érzés volt, még ha tudtam is, h barátnője van és halott ügy az egész. Megint következő este otthagyott engem (mert hirtelen találkozott a lelkiismeretével), egyedül hagyott, én meg megzuhantam elég rendesen. Annyira fájt a dolog, hogy az hihetetlen. Utálom gyengének érezni magam, és soha nem éreztem még olyan tehetetlennek és gyengének, mint akkor ott, egyedül, éjszaka, a sötétben. Mint mondtam, soha nem voltam még szerelmes, szóval átgondoltam a dolgokat és a következőre jutottam: ha már EZ ennyire fájt, amikor még elég távol voltam attól, h szerelmes legyek, akkor mi lesz velem, ha egyszer igazán szerelmes leszek és mondjuk szakítunk??!! De komolyan, el sem tudom képzelni, mennyire fájhat az, ha "összetörik a szíved". Mert nekem nem ezt tették, mert nem voltam szerelmes, mégis nagyon nagyon rossz volt.

Harmadik probléma: elég idegesítő szokás tudom, de (kicsit kapcsolódik az első témához) odavagyok azért, akit nem kaphatok meg. Komolyan. Minél inkább elérhetetlen, nekem annál jobban kell, mintha csak ahhoz tudnék vonzódni, aki nem tud nekem semmit adni.

Mégis mi a fenét csinálhatnék??!! Egyértelmű, h bennem van a hiba, de egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezekkel a lehetetlen helyzetekkel.