Ha az embernek szerelmes a barátja belé (komolyan) akkor az nem valószínű hogy megcsal?

A féltékenység nem a szerelem jele...hnem a tulajdonlásé.

Nem azért vagyunk együtt az ellenféllel, mert a miénk, hnem mert jó vele lenni (optimális esetben ő is ezért van velünk).

Csak azzal tudod magad mellett tartani a párod, ha te vagy neki a legjobb. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy félrekacsint...ahogy veled is előfordulhat. Az ember már csak ilyen...nem vagyunk tökéletesek, de éppen ez a jó!

Ha értelmes, akkor nem csal meg, hiszen gondolj bele, annak mi értelme lenne? Ha valaki mással akarna lenni, akkor nem veled járna, nem éri meg a hazudozást meg a hercehurcát. A megcsalás esetleg olyan kapcsolatokban szokott (később) képbe jönni, ahol már ennél összetettebb a probléma és az illető nem tud, vagy nem akar bizonyos dolgok miatt (házasság, gyerekek, közös lakás) kilépni egy kapcsolatból, viszont épp abban az időszakban, vagy esetleg tartósabban olyan problémák vannak a kapcsolatban, amelyek nem működnek, és ezeket más, alkalmi kapcsolatokkal próbálja pótolni. Lehet ez érzelmi dolog is, vagy szexuális. Szóval ilyesmitől még egy jó ideig nem kell félni. És egyetértek, a féltékenység nem egészséges, nem a szerelem jele, hanem annak, hogy birtokolni akarod a másikat. És hidd el, hogy általában azokat csalják meg, akik vonzzák az ilyen helyzeteket, tehát féltékenykednek, gyanusítgatnak, nyomoznak a másik után...

És többiek: nem teljesen mindegy, hogy hány éves a kérdező? Miért, ha fiatal, 12 éves és az első szerelméről van szó, akkor nem kell neki normálisan válaszolni? Valószínűleg ti is emlékeztek az első szerelmetekre, aki először fogta meg a kezeteket, először csókolt meg. Szerintetek az akkor nektek nem volt ugyanolyan komoly, mint akár a mostani? Dehogynem!

28N