Évekkel később, most tudtam meg hogy mi történt valójában. Mit kellene tennem?

Nekem az a véleményem, hogy már késő lenne felkeresni és talán nem is kéne. Ez mindkettötöknek örök seb marad.

Sajnos hasonló dolog történt velem is és velem is kb. 3 éve, de már elfogadtam, hogy ez így marad.

A mai napig nem értem miért szakított velem, de látszólag győzködte magát, hogy utál engem (valójában szeretett még). Persze egy jóbarátom "megvígasztalta"...

Azóta egyikkel sem találkoztam. A mai napig rá vágyom még a szívem mélyén és amikor csajozok, őt keresem mindenkiben. Nem tudta és már nem is fogja megtudni, de el szerettem volna jegyezni...

Már ne haragudj, de nem tudlak sajnálni.

Én ha szeretek valakit, nem hagyom, hogy mások telebeszéljék a fejem, és ha valami bajom van, SZEMÉLYESEN beszélem meg az illetővel, nem találgatok és szakítok végül TELEFONON.

Ez a te hibád.

A barátod meg ott hibázott, hogy valamit nem mert elmondani neked, és miután szakítottál vele, nem ment el hozzád személyesen, hogy tisztázzátok a dolgokat.

Ha annyira szeretett, erre miért nem volt képes?! Plusz ha te is szeretted, ahogy írod, miért nem kerested fel, hogy legalább egyszer beszéljetek még?

Miért három év után jut az eszedbe ilyesmi, amikor már párod is van, akit ELVILEG szintén szeretsz. Nem mondom, hogy hazug vagy, de gyerekes és éretlen igen.

Felnőtt emberek egy normális párkapcsolatot nem így zárnak le (illetve nem is zárnak le egy félreértés miatt).

1. Minek tépkedni a sebeket, te örülnél neki, ha a gyógyulófélben lévő karodon tépkedné valaki "jószándékúlag" a varasodó bőrt?

2. Ha amúgy is van párod, meg neki is, akkor minek kavarni, főleg, ha azt mondod már nem tudnád úgy szeretni?

3. Még ha összejönnétek is, soha nem lenne olyan, mint volt (ami ha jól értem, már akkor is sz@r volt, de még ha nem is, az őszinteség és a "társ" jelleg teljességgel zéró osztva nullával)

4. Szerintem hagyd futni (bár 95%-ot adnék neki, hogy nem fogod, inkább a kíváncsiságod kielégítése meg stb stb)

Én azt mondom, hogy sose késő!

Nem akaroma véleméyned befolyásolni, én csak azt mondom el amit tennék:

Én visszaszerezném, egykor a tied volt, boldogok voltatok, és egy félreértés miatt szakitottatok, de újra lehet kezdeni, újra megbizhattok egymásban megebszélitek a dolgpokat és bizonyitotok egymásnak és ennyi!

És nem azért irtam ezeket mert összetört majdnem amikor lett valakid, nem ezekért irom, hanem én ezt tenném a te helyedben.

Nekem ez a véleményem.

"Aztán egy ismerősöm elkezdte mondogatni "

" A barátaim teledumálták a fejem,"

klassz.

most mit tanácsol ez a sok jó barát?

valamikor el kellene döntened, kinek az életét éled?

" Napok óta folyton eszembe jut hogy talán beszélnem kellene vele." - jó ötlet, hát ha más semmi, akkor azért, ha meg nem, hát még inkább.