Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Értelem vagy érzelem?
válasza: válasza:Ó, hányszor voltam ilyen helyzetben! Általában utólag már nem agyalok rajta, hogy más döntést kellett volna hoznom, mert vissza már nem lehet csinálni, bízok benne, hogy legközelebb okosabb leszek. Én általában észérvek alapján döntök, bár sokszor kísértésbe esek,hogy a szívemre hallgassak, de nem vagyok elég bátor ehhez, sajnos. Pedig valószínűleg nem itt tartanák, ahol, ha anno máshogy döntök... de ez van, a jelenlegi is az én döntésem, ezt kell elfogadni.
Bizonyos esetekben, amikor más boldogsága nem múlik rajta, akkor hallgatnék a szívemre, de egyébként inkább ezerszer megfontolom, hogy mi a helyes döntés, ami nem feltétlenül ugyanaz, amire a szívem vágyik.
válasza: válasza:Ahogy írták is, konkrétumok nélkül nehezebb tanácsot adni.
Összességében azt mondanám, hogy a szívedre hallgass inkább. De ezt a köztudat sokszor félreértelmezi, sokan ezzel magyarázzák azt is, ha bedőlnek szeretteik zsarolásának, érzelmi manipulációjának, például: "Bunkó a párom, de szeretem őt/Zsarol az apám, de mégiscsak az apám" Inkább azt mondanám, hogy az ösztöneidre hallgass, bár lehet, ez sem a legjobb szó.
Az öregek nem voltak hülyék, régi jó tanács, hogy "Aludj rá egyet". Szerintem is érdemes megfogadni. Ha sokat agyalsz egy problémán, az első nagyobb pihenésnél (alvás, meditáció), amikor ellazulnak a gondolataid, lecsendesedik az elméd, összeáll a kép, megszületik a megoldás. A zseniális gondolatok is így születnek, álomban, vagy közvetlenül ébredés után. De az átlagembernél is bevált módszer.
5 év történését hosszú lenne leirni.. röviden és felszínesen: adott egy kapcsolat, (szüleim elváltak) első barátom volt, anyám nem szerette mert hallott róla dolgokat, aztán csinált is dolgokat, amik miatt végképp megutálta, eltiltott tőle (ha nem szakítok vele akkor kitagad a családból és ki dob utcára) a srác persze mondta hogy költözzek hozzá (sőt rendesen bevágta a hisztit mikor nemet mondtam/indokok: elég lepukkan albérlet volt, nem volt rendesen meleg víz, stb de azért lakott ott mert az apja elzavarta a háztól [szomszédban laktak] az anyukája mosta a ruháit hozott át neki főtt kaját stb, ő voltaképpen csak aludni járt haza mert sokat melózott - én ott nem tudtam ovlna élni) még egy darabig együtt voltunk titokban de túl sok volt az ismerös anyám kezdett gyanakodni,meg voltak egyébb bajok stb így szakítottam...... 3 hónap mulva a srác irt smst hogy hogyvagyok van e barátom stb, nem válaszoltam... névnapomra küldött sms-t nem vagyok bunkó válaszoltam hogy köszi, erre jött az ujabb sms hogy hogy vagyok van e barátom stb--- nem válaszoltam... abban az évben még nyáron totál véletlenül összefutottunk egy közeli strandon.. kiderült hogy meghalt az apukája, így hazaköltözött a családjához.. akkor egy kicsit nyitottam felé mert elgyengültem, jobban megismertem az anyukáját tesóját, aki már előtte is nagyon szeretett engem...
akkor megint jött a huza vona hogy miért nem járok vele, miért titokban, miért nem tojom le anyumat stb stb stb jöttek a veszekedések ez miatt, a hiszti.. (nem voltam önálló, koleszos voltam, anyu fizetett mindent)
megint szakítottunk... néha kimentem még hozzájuk, de ugy hogy ő ne legyen otthon, tesojával tartottam a kapcsolatot (segített házikban stb) aztán összejöttem egy másik sráccal és egy darabig nem mentem..
Végeztem a sulival, és probáltam munkát keresni itthon több kevesebb sikerrel, ezalatt a párkapcsolatomban zajlottak a dolgok (az egy külön mise) amig a másik sráccal jártam nem nagyon beszélgettem a barátnőmmel se (az expasi tesoja) mikor ujra felvettem vele a kapcsolatot kiderült hogy a bátyja nagyon lebetegedett..)
ősszel más okok miatt szakitani akartam az akkori barátommal, de megfenyegetett így vele maradtam (meg kényelmesebb volt onann munkába járnni) aztán kirugtak munkahelyemről, nem volt pénzem így többet voltam otthon (ahonnan időközben anyám elköltözött apummal élek együtt) januárban aztán nem érdekelt hogy mi lesz és végleg szakítottam a párommal, aki eléggé megijesztett (hirtelen beállított hozzám és nem volt hajlandó elmenni meg ilyenek) volt olyanis hogy barátnőm itt volt, és mikor kisértem el buszhoz akkor jelent meg stb (nagyon ijesztő volt)
mivel nem akartam egyedül itthon lenni ezért hol a barátnőm jött át, hol én mentem hozzájuk, aminek anyukája nagyon örült (jobban megszeretett mint a saját lányait) kiderült valamilyen okból nem engedi az anyuka hogy a volt párom lányt vigyen haza (nem tudom miért) persze közben az első barátom elkezdett "kaccsingatni" felém, és megint feltették (anyukájával együtt) a régi lemezt, hogy akár oda is költözhetnék, itthon senki nem venné észre stb stb... anyukája is mondta hogy nyugodtan tölthetnék ott több időt (barátnőm mellett szoktam aludni) persze megint elkezdtek pletykálni, anyum megint gyanakodni kezdett (nah meg az a bűvös hetedik érzéke..) a feltevésen csak mosolyogtam és mondtam hogy nem akarok anyummal összeveszni, meg nem akarok a terhükre lenni (nem volt munkám)
azért érzelem vagy értelem a kérdés, mert szívem szerint odaköltöznék, hiszen jól érzem magam ott, sőt mondhatni megváltozok, kedvelem a családot, és a srác se közömbös... viszont ha ezt tenném elveszíteném édesanyámat, a családomat, és (mondhatni) vagyonomat, hiszen anyám simán kitagadna (ők meg elég szerény körülmények között élnek de engem nem zavar) meg persze az eszem azt mondja hogy most csak a betegsége miatt ilyen a srác, és ha meggyógyul megint a régi esz, vagy hogyvalójában az anyukája is befolyásol, de ha ő meghal akkor már nem lesz olyan jó stb...
szóval elég bonyolult... :D
de ha ezt a alvás előtti dolgot nézném akkor megint csak a költözés lenne belőle, mert ez a köztes állapot ami van nem sokáig tartható... (már csak azért se mert énis totál depressziós leszek tőle)
válasza: válasza:a suliba fizetősőn kerültem be és olyan szinvonalat nyujtottak amit nem részleteznék.. már gólyatáborban felkészítettek minket hogy vannak tanárok akik csak azért "oktatnak" hogy legyen bukás.. nah én egy ilyen csoportba kerültem.. esélyem se lett volna tovább jutni, és félévente 200 ezer forint az sok pénz (nem tanultam rosszul, pár ponttal estem el az államitól) meg persze voltak egyéb gondok is a sulival...
tudom hogy az én életem, én döntésem, tudom hogy igaza van anyumnak és hogy félt, nem is az kell hogy szeresse, csak ne tiltson tőle, hogy ha nincs a kapcsolatnak jövöje akkor azt magamtól lássam be... csak hát az eszem és a szívem harcol...
igazából ha visszagondolok a döntéseimre amikor az eszemre hallgattam sose sült ki olyan jól mint mikor a szívemre...
ezért kérdeztem, hogy volt e már valaki olyan helyzetben amikor az egyikre hallgatnia kellett, melyiket választotta, és megbánta e azóta
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!