MI A CÉLJA? Elegem van belôle! Hagyjam itt a nehéz idôszakban, van viseljem el, és talán lehet valami? SEGÍTSETEK, LÉGYSZI, SÜRGÔS!

Ebbe a srácba november óta teljesen szerelmes vagyok.

Sok jelet adott arra, hogy tetszem neki. Mmindig odajött a színjátszós próbákon, érdeklôdôen kérdezôsködött, hogy mizújs velem, és folyamatosan hozzámért. Pöckölgetett, csípkedett, megborzolta a hajam, ijesztgetett, meg hülye beceneveket találgatott ki. Egyszóval piszkált. Párszor észrevettem, hogy néz, de amikor összenéztünk, elkapta a fejét. Ezután barátnôje lett, és totál leszart egy darabig. Egyik éjjel megint együtt mentünk haza a villamoson, elég flegma volt, de kölcsönadta az ingjét, amikor fáztam. Aztán írt nekem facebookon is, azóta mindig rámírt. Lájkolta egy csomó profilképemet, megírta, hogy szép vagyok, és csinos, meg hogy a szemeim az elsô pillanattól kezdve megfogták, és hogy észrevette, hogy érettebb vagyok a koromnál.

Többször kérdezgette, hogy mi van a fiúkkal, meg úgy a szerelemrôl, hogy mi az ideálom, meg hogy mivel lehet engem megfogni. Így lassanként újra beszélgetni kezdtünk, de kaptam egy levelet, amit a barátnôje nevében írtak, elég fenyegetôen, hogy szálljak le a barátjáról, meg hogy ô sosem fog enegem szeretni, stb... Ezután elég öntelt módon megkérdezte, hogy mióta tetszem-e neki ( mintha ez annyira egyértelmû lenne!), meg hogy vészes-e a helyzet, mire én semleges választ adtam. Meg is sértôdött. Ezután ugyanúgy írt, mintha semmi nem történt volna. Egyszer próba után elhívott beszélgetni ( azzal az ürüggyel, hogy a vonata csak 1 óra múlva megy, és unatkozna nélkülem ) Akkor már úgy köszönt el jópárszor ( szokásos puszi mellett) hogy megsimogatta a vállamat. Amikor kicsit beivott egy esti összeröffenésen, már a derekamnál fogva átkarolt, csak úgy, semmi elôzmény nélkül, és a nyakamat simogatta, és erôsen nézett. Ezekmellett mindig kimondja a nevem. A sulifolyosón akkor is köszönt, amikor háttal voltam neki, és nem vettem észre, és ott is hozzámért, megborzolta a hajam, vagy megijesztett.

Múltkor megint megkérdezte, mi van a pasikkal, mire mondtam, hogy vannak. Ezután elkezdett ugratni, belementem. Odáig fajult a dolog, hogy megkérdezte, fogadnám-e soron kívül, mert utál sorban állni. Erre azt írtam, hogy 'azt hittem, foglalt vagy'. Mondta, hogy igen, az. Erre azt válaszoltam, hogy 'én is'. Megkérdezte, hogy ki a szerencsés, én nem mondtam el, és megsértôdött. 'Sári eltávolodtunk egymástól

én tök jó barátomnak tarotttalak sokáig

de mostanában tojsz a fejemre, imigyen én is ezt fogom tenni'

én: én pont fordítva érzem ezt!

bár nem értem, ha letojnálak, most nem chatelnék veled!

Erre már nem írt vissza. Másnap a suliban megláttam, és azonnal elöntött a forróság. Rámosolyogtam, hogy lássa, én nem haragszom, és kétszer is rámpillantott, de utána beszélgetett tovább, nem nézett rám, mintha ott sem lennék. Iszonyatosan rosszul esett...

Ezután felhívtam. Többször is, de nem vette fel. Meg akartam neki mondani, hogy remélem, mások érzéseit jobban tiszteli az enyéimnél, meg hogy elegem van abból, hogy állandóan vigyáznom kell arra, mit mondok, meg még jó sok mindent, ami a fejemben volt. Na, mivel nem tudtam elérni, mindent felmondtam hangpostára, és vártam az ítéletet.

Két nap után kaptam egy olyan levelet, hogy 'mi a viharért hívogattál két napig?'

Nem reagáltam. Eléggé kiakadtam, hogy hogy lehet ilyen bunkó, de átléptem rajta.

2 napra erre írtam egy levelet, hogy szolgáltassa valahogy vissza a DVD-t, amit kölcsönadtam neki vagy három hete. Erre azt írta, hogy remélte, hogy beszélünk még, és találkozhatnánk.

Ezek után én megenyhültem, és írogatni kezdtünk. Állandóan azzal nyúzott, hogy miért hívtam, mert nagyon érdekli. Nagy vonalakban elmondtam neki. Erre megint nem reagált, csak két hét után írt, hogy 'élsz még?'. Megkérdezte, hogy vagyok, írtam, hogy 'remekül.' Erre azt írta, hogy 'szép vagy'. figyelmen kívül hagytam ezt a kijelentését, és megkérdeztem, volt-e ideje megnézni a filmet. 'Volt. Mikor találkozunk?' Mondtam, hogy nekem mikor jó, mire mondta, hogy az neki nem, mert akkor a barátnôjével találkozik, aki szakítani akar vele, de a másnap jó. Az nekem nem volt jó, szóval elkezdtünk beszélgetni, de hirtelen lelépett, és nem válaszolt két napig, pedig fent volt facebookon... Ezután írtam neki, hogy jó a szerda, de erre sem válaszolt! Mire írtam, hogy: Igazából nem olyan fontos az a DVD, maradhat nálad szeptemberig, majd találkozunk akkor. Már alig várom.

Erre csak annyit írt, hogy: 'miért gondoltad magad meg ilyen hamar?'

Már nem írtam vissza. A csávó 19 lesz szeptemberben , én 15,5 éves vagyok.

Elegem van abból, hogy nem tudja eldöndeni, mit akar, és hogy nekem kell lenyelnem mindent! A barátnôjével mellesleg sosem fogták meg egymás kezét, totál gyerekes volt a kapcsolatuk... MIT TEGYEK MÉG? MIT AKAR TÔLEM??