Lehetséges, hogy megtaláltam az igazit 15 évesen?

Gimi 9.-ben jött az osztályunkba egy új srác. Életem első nagy szerelme volt. Ártatlan tiniszerelem volt az egész, nem is alkottunk párt, de ment a sok szarkeverés, meg dráma osztályon belül, ebből állt az egész, de bonyolult a sztori. Vele csókolóztam életemben először. Emlékszem, hogy teljesen, halálosan szerelmesnek éreztem magam, úgy gondoltam, hogy akár meg is halnék azért a fiúért, minden nap sírtam miatta, és könyörögtem a felsőbb erőnek, hogy együtt lehessek vele egyszer, még az sem baj, ha 20-30 évesen. Ez az állapot kb. 2 - 3,5 évig eltartott.

A fiú egy időre kilépett az életemből, majd amikor 18 évesek voltunk, akkor felbukkant újra, és összejöttünk, de nem tartott sokáig, de ez megint csak bonyolult sztori.

Most vagyunk 21 évesek, még mindig jóban vagyunk, és ahányszor beszélünk, vagy találkozunk, mindig megpróbálunk barátokként viselkedni, de soha nem sikerül, mindig több van.

Azóta már voltam szerelmes másba, de ő valahogy mindig ott van, és gyanítom, hogy ez örökre így lesz. Lehet, hogy felnőtt módjára meg kéne próbálnunk együtt most? Működne szerintetek? Túl jól ismerjük egymást...