Miért érzem ezt? Szerintetek mi lesz a vége?

A történet hosszú, de véleményeket várok. 2011. nyarán, augusztusban barátnőmmel sétáltam, és ráköszönt egy fiú, aki szintén benne van abban a zenekarban, amiben a barátnőm. A fiú facebookon bejelölt, amint megtalált. Majd megbökött. Barátnőm mesélte, hogy amióta látott engem vele, a fiú többet beszél vele, és rólam kérdezősködik... A fiú egyik nap rámírt, hogy tudom-e mit jelent a bökés. De csak ennyi volt a beszélgetés. Utána mikor elkezdődött a suli, szeptember elején is írogatott nekem, egyszer megkérdezte engem látott-e a vasútállomáson, és hogy sikeresen hazaestem-e. A furcsa az volt, hogy emlékezett rá hogy nézek ki, pedig mindössze csak 2× látott... Én viszont az ő kinézetére nem emlékeztem. Többször írogatott nekem, egyszer meg is kérdezte, hogy "mikor is randizunk?" És mikor ezt elmeséltem barátnőmnek, azt mondta: "ez biztos részeg volt" pedig szerintem nem... Városnapunkon mikor a zenekari fellépést megnéztem.. tőlük több méterre álltam, mégis felém nézett végig... Amint meglátott. Biztos engem nézett, mivel csak én álltam ott, ahová nézett. Aztán hazamentem, de este megint felmentem, és akkor barátnőmhöz és hozzám odajött. Elég közel állt hozzám, és csak az én lábam előtt állt. Végig engem nézett, barátnőmre csak akkor nézett, ha hozzászólt. Leginkább velem foglalkozott. Kicsit ittas állapotban volt, de nem annyira. Másnap mikor barátnőm megkérdezte hogy emlékszik-e arra hogy odajött hozzánk, azt válaszolta, hogy igen. Aztán rá 2 napra rámírt, és megkérdezte van-e barátom, illetve hogy lenne-e esélyem nálam... Akkor kértem gondolkodási időt. 1 napot, amiből 3 nap lett... Végül igent mondtam neki, ám nem találkoztam vele, és direkt nem írtam neki vissza. Fellépésükre úgy mentem el, hogy nem tudott róla, és kerültem... nem mentem oda hozzá. Barátnőmön keresett mindig engem, mert beszélni akart velem. Csakhogy én mindezeket azért tettem, mert féltem... Féltem attól, hogy hogy fogunk tudni találkozni télen (hülyeség volt, már rájöttem), és hogy itthon hogy fogadnák el... (15 vagyok, 3 évvel idősebb nálam... Idén novemberben már 16 leszek. Ő pedig júliusban 19) Így szó nélkül szakított velem. Kitette, hogy egyedülálló lett. Aztán novemberben elmentem a zenekari báljukra, ahol csak meglepődve köszönt nekem. Aztán rá egy hétre szerelmet vallottam neki... (December eleje volt)Interneten keresztül, mivel máshogy nem tudtam volna. Még aznap visszaírt, és elhívott magához... 6 körül volt már ez, behívott a szobájába, leültünk az ágyra, és beszélgettünk. Elmondta, hogy nyáron kimegy Németországba 3 hónapra, így nem tudnánk találkozni, de kibírjuk a távolságot. Aztán hazajött a mostoha lánytestvére, és bemutatott neki. Később pedig a szülei is megérkeztek, és nekik is bemutatott. Mostoha apukája van, mivel az édesapja meghalt... De az anyukája nagyon aranyos volt. Kérdezte tőlem, hogy "hol voltál eddig elveszve szépségem?" . ez annyira jól esett. A bemutatásról ennyit. Aznap meg is csókolt vagy 6×. Aztán mentünk a buszmegállóba a másik mostohatestvéréért, de a buszmegállóban volt hogy magamra hagyott... Cigizett, és szinte semmit nem beszéltünk egymással... otthon azt mondta mikor kérdezték, hogy ez egy randi, aminek nem tudja mi lesz a vége. Nos... én tudtam mi lesz a vége.. éreztem már akkor. Elmentek a presszóba, de én otthagytam őket. egy búcsúpuszi volt szájra az elbúcsúzás... Boldog voltam, de.. Másnap alig akart rám írni.. Megkérdezte milyen volt vele, aztán ennyi. Karácsony után pedig összejött az egyik haverjával (az illető lány)... Majd 2 nap múlva szakítottak, mert a srác valamit elszúrt. De nem tudom mi történhetett... Aztán szakításuk után 2 héttel felkeresett engem, hogy tudnánk-e találkozni. Nemmel válaszoltam, mivel nem értem rá. Aztán többet nem keresett. Aztán már csak tavasszal, áprilisban írt nekem húsvétkor, hogy érzek-e még iránta valamit... Nem tudom. Ezt mondtam neki. Találkozni akart velem, de megint csak nem értem rá. Aztán megbeszéltük hogy megvár, de én is várjam meg. És ha hazajött Németországból, mivel ugye kiment, akkor majd... találkozunk és újra megpróbáljuk. Kitette hogy kapcsolatban van. Rá egy hétre egyedülálló lett. Barátnőm ráírt, hogy mi ez az egész, és azt mondta, hogy ő sem tudja mi van, én nem akarom az egészet... Aztán ráírtam, és mondtam hogy akarom.. És ha ráérek, találkozunk. De nem értem rá... több, mint fél éve nem láttam... május elsején is rámírt, hogy elmegyek-e hozzá. Tudni kell róla, hogy kicsit alkoholista, de nagyon rendes. ÉS barátnőm azt mondta, hogy aznap mikor elhívott magához, alig ivott... Bizonyára miattam... Eltelt egy kis idő, a hónap közepén ráírtam, hogy ha másképp gondolja a dolgokat, akkor szóljon. Erre írta nekem, hogy nem gondolja másképpen. Jó... de félek, mert mindenféle lányokat lájkolgat facebookon, és írja nekik hogy szép vagy stb... nekem ilyet soha nem mondott, írt... Mondjuk alkalma rá nagyon nem volt. Féltékeny vagyok az összes lányra körülötte... Fogalmam sincs, hogy ha nyár végén visszajön Németországból, megkeres-e engem..És akarja-e még... Szerintetek?

Illetve azzal kapcsolatban, hogy "Miért érzem ezt?" ... Azt érzem, hogy nem érdemlem meg őt.. Mert nem vagyok elég jó csaj hozzá.. Mivel leginkább csendes vagyok, de szeretek emberek társaságában lenni, és pörgős is tudok lenni, de csak normális, nem bunkó társaságban. És ő elég beszédes, szóval azt érzem, hogy nem vagyok neki jó... Erről vélemények?