Szakítás után, nektek mennyi idő volt, mire újra szerettetek valakit?

Hát én most pontosan ugyan így érzem magamat, ahogy leírtad. Nem biztos hogy tudnék mást szeretni de akkor is vágyom arra hogy szeressen valaki, és idővel viszonozni is tudjam :/ Mindenki mondja, hogy az idő majd segít...ha ennyien mondják, biztos igazuk is van,még ha ezt most nagyon nehéz is elhinnük. Kitartást neked is!

17/L

Nagyjából 4 éve szakítottunk.

A 4 év alatt rájöttem, hogy az ember nem hazudhatja magának, hogy már nem szereti, ha de. Egyszerűen nem kívánságműsor. Próbáltam másba beleszeretni - nem jött be. Próbáltam közönyös maradni, próbáltam gyűlölni, nem jött be. Nem tudom, mi a megoldás, de az biztos: minél inkább pánikba estem ("mi lesz így velem", "hülyének néz mindenki" és társai), annál nagyobb hülyét is csináltam magamból. Ami segített: felfogtam nagy nehezen, hogy nem az én hatásköröm az, hogy szeretem-e vagy nem, ezt fönt döntik el. Innentől kezdve nem jövök zavarba, ha valaki megkérdezi, miért nem próbálom már meg valakivel ennyi idő után, egyszerűen azt mondom, ami a szívemen van. Aki pedig azt mondja, hogy az idő segít, eszembe jut a régi poén: vágd jól képen az illetőt és utána mosolyogva mondd azt, hogy majd az idő...

A magam részéről, nem tanácsként: nem mellesleg, egy plátói "kapcsolatban" biztos, hogy nem sérülök és én sem sértek senkit. Ezt persze lehet betegezni vagy egyéb módon leminősíteni, én innentől nyugodt lelkiismerettel nézek a tükörbe... :)