Mi a jó abban, hogy egy ember évekig szereti titkon a másikat, de mikor összejöhetnének visszalép és csak barátok maradnak?

Én csak fél évig epekedtem titokban egy fiú után, elképzeltem őt a tökéletes pasinak, ha megszólított vagy írt nekem, akkor szinte elolvadtam. Mindent megadtam volna azért, hogy összejöjjünk, de csak álomnak tartottam.

De aztán kiderült, hogy ő is belém szerettet, és összejöttünk. Úgy éreztem, egy álom vált valóra, de ahogy járni kezdtünk, egy kicsit mintha csalódott lettem volna, nem voltam olyan boldog, mint amire számítottam.

Rájöttem, miért: egy ábránd élt a fejemben, elképzeltem vele a tökéletes világot, ami persze különbözött a valóságtól. Tudtam, hogy ha vele akarok maradni, nem a fél év alatt elképzelt ideált kell keresnem benne, hanem saját magáért kell szeretnem. Ez sikerült is, nem szakítottam vele, hanem rájöttem, hogy még sokkal értékesebb ember ő, mint gondoltam, még ha vannak hibái is... :)

Lehet, hogy a kérdésben említett lány is 4 évig kialakított magában egy képet rólad, ami persze nem felelhetett meg teljesen a valóságnak. Amikor te is közelítettél, jobban megismert, akkor rájött, hogy nem teljesen az a pasi vagy, akiről ő 4 évig álmodozott, más érzéseket várt (ha az ember 4 éven keresztül álmodozik valakiről, akkor már tényleg szinte tökéletes képet alakít ki róla magában...).