Ha egy lányt 13 év alatt sem tudok elfelejteni, jelentheti azt, hogy ő az, akit boldoggá tudok tenni?

1. nem plátói szerelem: nem testileg érzek vonzódást, hanem a lelkébe szerettem bele (de gyönyörű lánynak tartom). Ezért nem tetszés.

2. "Aki szerelmes, az rózsaszínben látja a világot, feledékeny szétszórt stb. "

Én nem felejtettem el semmit. Ez a lényeg.

3. "előbb gyógyulj meg, menj pszichológushoz, "

Nem vagyok beteg. Akkor alkoholt innák vagy dohányoznák stb... Mint a legtöbb ember. És nézd meg egyszer az arcom. Mert mindenkiről lerí hogy beteg vagy egészséges.

4. "olyan ember nem tudja boldoggá tenni akit ő maga nem szeret."

Egyetértek. De te megszoktad gondolom hogy aki szeret állítólag valakit az erőszakkal nyomul az illetőre. Én egy pofont se lennék képes adni a lánynak.

Végezetül

Nem szerelemről dumálok itt nektek, ami mulandó, hanem SZERETETRŐL az ég szerelmére. A szerelem elvesz, de a szeretet ad. És csak olyan kapcsolat működik, ahol mindkettő ad, de nem vár el a másiktól semmit.

Amúgy te vagy a legokosabb utolsó hozzászóló (minden amit írsz szerintem teljesen rendben van).

És figyelj nem vagyok rajongó én már teljesen kinőttem az ilyenekből. És biztos lehetett egy pillanatnyi elvakultságom, de ennyi nem több. Tudom mik a fontosak az életemben, és nem fogok elvonatkoztatni egyik részüktől sem. Mostanában hangulat változásom van valamiért és képes vagyok buta dolgokat is leírni (így visszaolvasva sok az ilyen és én is csak mosolygok rajtuk). Alapvetően azt kellett eldöntenem hogy szerelem e ez vagy szeretet. Én utóbbinál voksoltam. Egy valamiért vagyok így büszke magamra, mert minden amit leírtam őszinte volt, még ha felfokozott hangulatban voltam is, bár ezek azok viselkedések, amit én sosem szoktam amúgy mások előtt megtenni. És tudatlanul sem tudnák hülyét csinálni magamból a lány előtt, amúgy is szégyenkezne ő emiatt, amit én nem akarok. Mindig visszafogott vagyok és kulturált, leginkább ezekkel tudnám felhívni magamra a figyelmet. de tudom hogy ő többet akarna, ezért nem fogok lépni felé, mert nem nyomulok rá, azzal ő nem lesz boldog. De egyszer szívesen látnák tőle egy boldog mosolyt.

Amikor utoljára láttam az talán egy lenéző vigyor lehetett nem tudom, nem látok bele a fejébe (nincs az a szeretet ami ezt megengedné). És bocsássa meg, hogy nem tudtam kitartani mellette amikor szüksége lett volna valami támaszra, lehet hogy megtalálta, de irtózok annak a fickónak a képétől aki akkoriban ott loholt a nyomában. Valami kellemetlen érzés fog el az ő irányába. (Nem.. nem ismertem, de folyton kísért egy kép ami túl élessé vált számomra. De lehet hogy ez félreértett értelmezés számomra, és nincs akkora pofám hogy bármit is szövegeljek a múltamban szereplő emberekről. Te jó ég megint sokat írok, aki az uccsó kommmentet írta mindig erre késztet valamiért nem tudom.

Szóval nem léphetek semmit rájöttem, mert már tudom hogy őt sérteném és én sem akarok azzal a teherrel élni, hogy visszaurasított. NEM TUDNÁM TÖBBET MAGÁRA HAGYNI!

És azt sem tudom hogy csak a lelkemért szeretne e ő is, vagy fontosak lennének e az anyagiak stb... Ami nálam újabb gond.

Teljesen igazad van, és már én is lezártam a témát. De had tisztázzak egy félreértést: NEM a lány írta meg az egész életemet, hanem végigkísérte azt. Nem csak árnyéka voltam akkoriban önmagamnak. Hál istenek hiába voltak kellemetlen szituim, de de volt pár ember akivel egész jól elvoltam, szóval én is éltem egyfajta életet.

Amúgy már lezártam a dolgot, kezdek megnyílni a többi lány felé (eddig sem volt bajom velük csak nem tudtam "úgy" nézni rájuk), de a témát övező lányt sosem fogom elfelejteni, ne kérdezzétek miért, mert képtelen vagyok szavakba önteni. De megvan az oka.

Köszönöm mindenkinek aki válaszolt és időt szakított a kérdésemre, ezzel le is kívánnám zárni a témát.

Amúgy a többi válaszadónak mondom mert visszaolvastam és rájöttem itt minden félreérthető lett (nyilván én hibáztam, túl sok a részlet azok pedig ezzel arányosan lettek hiányosak) én nem voltam szerelmi kapcsolatban vele, és 13 éve ismertem meg, de nem tudom milyen dolog volt amikor még felfigyeltünk egymásra. Csak azt tudom hogy közeli. És erre próbáltam rájönni mi lehetett.

Írtam hogy "én hoztam elő valami csodálatosat" meg hogy "hülye hibák miatt hagytam magára" túlzottan is olyat éreztet amit nem akartam hogy süljön a kommenteimből (és ezek a mondatok nem kettőnkről szóltak, hanem sok mindenről, voltak problémáink a közösséggel, de ez itt már külön utakon folytatódott. És hiszem hogy ez volt az egyik dolog, ami el szakított tőle.

Alapjaiban megmaradtak az emlékek amik hozzá kötnek. És még mindig kellemes. Most már elmondhatom hogy őszinte vagyok... a többit már bánom. Már szinte úgy érzem hogy kibeszélő showot kreáltam róla meg magamról, pedig nem ez lett volna a lényeg...

Na mindegy pár időt elvesztegettem, de fújok egy levegőt és hagyom a csudába az egészet.

Minden jót és köszönöm még egyszer a válaszaitokat.