Ha egy lányt 13 év alatt sem tudok elfelejteni, jelentheti azt, hogy ő az, akit boldoggá tudok tenni?

Nem eszményítem. Rászolgált arra, hogy tiszteljem, és mint olvasó nem hiszem hogy ezt megérthetnéd. Mellesleg NEM LÉTEZIK olyan, hogy tökéletes. Magam sem vagyok az, de tisztában vagyok az értékeimmel, és soha nem tartottam belül alacsonyrendűnek. Sőt sok ember már szenvedett attól, hogy nem tudott belém kötni... a mai napig mosolygok ezen, mert képtelenek elvenni tőlem a bizonyítási vágyam.

Miért nem keresem meg? Miért nem kerülhettem hozzá közel? Túl sok tényező van az életemben ami ezt megakadályozta. És szerintem mind ketten követtünk el hibát: én csak most értem meg olyanná aki képes áldozatot hozni, és képes az élete árán is védeni az értékeit. A lány pedig túl gyorsan nőtt fel és mindenkit ellökött szinte magától. Azt hiszed nem ismerem? Talán nem eléggé, de annyira igen, hogy attól ős is meglepődne. Bár testileg messze van (igaz egy városban élünk, de a véletlen dönti el mikor lássam) lelkileg viszont elképesztő közel. Bármilyen hihetetlen én sokszor éreztem a fájdalmát (egykor sűrűn álmodtam róla), és ezt a terhet képes vagyok magamon cipelni, még ha bele is rogyok. Na ez mi ha nem szerelem?

Az alázatról is csak ennyit: tisztelem annyira magamat és őt, hogy ne egy csicskát játszó gyermek képében jelenjek meg előtte. Azt csak azért írtam, mert ő TÚL KEMÉNY ember képében tűnik fel előttem, elég csak ránézni és lerí hogy jobb horgosától is kidőlne aki sértegetné. És eltökélt szándékom hogy felnőjek hozzá, még ha nem is hiszi hogy képes vagyok kitartani mellette. Ha ő hagyna időt hogy még jobban megerősödjek, akkor többet is adhatnák neki.

Az álmodozásról meg ennyit (gondolom annak tartasz, ne is próbáld titkolni te butus): "ÉLJ TEJBEN VAJBAN, DE HA MEGUNOD AKKOR JÓ MELEG SZARBAN". Én nem akarok szarban élni :D Inkább bálványozom őt mert ez boldogít.

Na soha többet nem írok ennyit erről a témáról, de ezt is csak azért tettem, mert talán érthetőbb a dolog.

Először is nem vagyok már gyerek (szó szerint nem), nem szoktam rajongani (ha kérdezik hogy ki a kedvenc együttesem vagy színészem azt mondom hogy NINCSEN mert pl. azt a zenét meghallgatom ami tetszik, de ennyi, ettől még az előadóját nem fogom bálványozni, mert ő ebben jó másban már nem annyira - ez minden emberrel így van ezért számomra nem létezik fontossági sorrend.

És nem akarok ennek a lánynak sem a szolgája lenni. Akkor nagyon félreértettük egymást. De azért merem mondani hogy ismerem, mert egykor én hoztam elő benne valami csodálatost amit ti a büdös életben nem fogtok megismerni. (Ne haragudjatok a fogalmazásomért, nem titeket veszlek hülyének, csak érzékeltetni akarom a gondolataim). És én elveszettem a saját hibámból. Egy hülye hiba miatt hagytam magára. És gyűlölöm magam ezért. Mert nem akarom roncsként otthagyni egy elcseszett társadalomban. Ti is tudjátok mennyire nagy a káosz a legtöbb országban a kormányok miatt. Na mindegy nem akarok politizálni.

Szóval szeretnék visszamenni a múltba a mostani alakomban (akkoriban a sok baj volt a fizikumommal, mondhatni beteg volt a testem) és orrba verném azt a sok majmot akik miatt soha többé nem láthattam meg benne azt a lelkivilágot, ami tele volt fantáziával, örömmel,... hogy csak néhányat említsek. Szeretném tudni, hogy minden rendben van e vele, de amikor utoljára láttam valami félelmetes érzés kerített úrrá. Szóval volt vele valamilyen kapcsolatom, aminél nem ragaszkodok én sem többre, mert el tudom fogadni azt ha ő nem igényel tőlem sokat. A falat melyet elém állít úgyse tudom eldönteni, ahhoz valóban nem ismerem eléggé... a mostani énjét.

De nem akarok róla okoskodni, ha ezt olvasná, szerintem haragudna rám, na ebből pedig nem akarok. De amíg nem bizonyosodhatok meg róla hogy nem ok nélkül kísérnek esténként a démonaim, addig kénytelen vagyok ott burjánzani a nyomában - és ez nem ok, hogy lelkiismeretemnek tulajdonítsátok be. Nem véletlenül találtam meg benne akkoriban egy fajta társat szóval szeretem. Remélem senki nem akarja definiálni a szeretetet, mert szinte lehetetlen azt megérteni. Az én véleményem hogy mind egy gondolatból pattantunk ki, az embereket összefogja egy bizonyos erő. Na de akkor miért vele vannak össze kötve a gondolataim? Higgyétek el nem vagyok hülye csak hagytam hogy egykor bemeséljék ezt nekem. A kínok miatt tudom, hogy nem nézne rám úgy mint másra, ezzel én nem tudok mit tenni.

Ha ő fél tőlem vagy gyűlöl engem vagy lenéz engem akkor nincs jogom a szívemben tartani mert azzal neki ártok. Ezért mondom hogy tisztelem őt.

AZÉRT ÍRTAM LE EZEKET A DOLGOKAT MERT SZERETNÉK MÉG MA LEZÁRNI MAGAMBAN BIZONYOS DOLGOKAT. A VÉLEMÉNYETEK NAGYON FONTOSAK, EZ ALAPJÁN DÖNTÖM EL HOGY KITÖRLÖM E A SZÍVEMBŐL VAGY HALLGATOK ARRA A FURCSA HANGRA AMI AZT MONDJA HOGY KÉPES VAGYOK ŐT BOLDOGGÁ TENNI, ÉS VISELEM A KÖVETKEZMÉNYEIT. De gondolatban sosem fogom elfelejteni, még ha újabb 20 évvel később rátalálok is rá és azt mondaná hogy kellek neki hogy cipeljek egy bizonyos terhet, önzetlenül megteszem. És továbbra is hiszem hogy szeretem.

Kérem senki vegye ezt a témát viccesnek mert egy bizonyos valaki szemszögből ez nagyon komoly dolog. És köszönet az illetőnek aki ennek ellenére válaszol.