Lehetnek e számomra negatív hatásai a jövőre nézve?

Ameddig ismertem mindig megfogott benne valami. Szóval ez több némi gyereki rajongásnál ha erre gondolsz. Mellesleg csak úgy mondom, hogy a nőket a teljes lényük miatt szokásom értékelni, és nem egy bizonyos tulajdonságukat tartom szem előtt. Hát a kapcsolatom nem éppen közeli sem pedig ellenséges, bár volt egy időszak, amikor el tudtam szórakoztatni, legalábbis meg tudtam nevettetni. De magam sem tudom miért szakadt ez meg. A suliban sokszor voltak olyanok, akik cikizték, később elég sokat változott a stílusa öltözetben és jellemében is, így visszaemlékezve úgy viszonyult az osztályhoz (egy-két ember kivételével) mint egy haragját visszafojtó porhüvely. Sajnos volt párszor hogy bizonyos véletlenek folytán fájdalmat okoztam neki, pedig mindig mások húzták az idegemet (példa: volt hogy csak annyit tetem hogy ellöktem magamtól az illetőt, hogy menjen a fenébe, de a lánynak pont e fazon mögött kellett állnia, és fizikailag ő sérült meg). Na ettől kezdve lettem visszafogott túlságosan is és a sok alázat engem is legyengített. 13 évesen (hetedikben) elmentem a suliból azóta sem tudom mi van vele, de amikor pár hónapja megint láttam újra éreztette velem hogy valami nincs rendben vele, annak ellenére hogy a látványa (szépsége)miatti meglepődöttségem okán egy pillanatig megborzongtam.

A mai napig csak arra vágyok, hogy szerethessem, nem pedig hogy ő szeressen, habár kezdem azt hinni, hogy ez a lelkiismeretem miatt van, mintha azt súgná, hogy tartozom neki.

Nem igazán tudok leírni többet, arról meg végképp fogalmam sincs, hogy érthető e nektek és képesek vagytok egyáltalán időt szakítani ilyen fajta kérdésre, ami nem nagyon jellemzi ezt a weboldal-t.

Hihetetlen, hogy mennyire rá emlékeztettél ezzel az írásoddal... A bizonyítási vágy nagyon sokat megmagyaráz az illetőről, akiről meséltem, de jól megráztam volna a kobakját, ha azt mondaná, hogy nem tartja magát szépnek vagy okosnak. Szinte minden embert beszoktam tudni sorolni egy adott csoportba (nem fontossági sorrend, vagy ilyesmi: csak arról van szó, hogy míg a legtöbb embernek megtudod találni a mását, addig ezt a lány minden tulajdonságában egyedi volt (és mindenét szerettem úgy ahogy volt) és ha magam elé képzelem, akkor egy tekintélyt parancsoló nő képében tárul szemeim elé.

Jó érzés ezt így leírni valakinek, amúgy meg nem hiszem, hogy el fogom valaha is felejteni őt. Csak ezt remélem, hogy aki a lehető legközelebb kerül hozzá az megad neki minden boldogságot, mert az ellenkezőjéért ölni is képes lennék.

Igazából próbálok rájönni mit tervez velem a sors. Az a gond, hogy sokszor előre látok vagy érzek dolgokat, sokszor képes vagyok egy álomban megpillantani a jövőbeli énemet, aki gyűlölettel viseltetik irántam, és olykor érződik bennem, hogy nem tudok sokáig megmaradni az általam gyűlölt szülővárosomban.

Szóval egy részem elképesztő sokat akar a világtól, míg a másik próbálna megállapodni. Egyszerre félek eldobni a múltat, és tartok a saját jövőmtől (csomó könyvet kell bújnom azért hogy olyan legyek aki nem akarok lenni), és bizonyossá vált számomra, hogy 1-2 éven belül el fogom húzni a csíkot arról a helyről, ami 20 évnyi űrt töltött be az életemben.

Szeretnék olyan normális ember lenni, aki kötődést érez a családjához és mindent megtesz, hogy megvédje azt, de én egyedül csak egy lány miatt vagyok hajlandó feláldozni mindent, szóval hacsak valaki kupán nem vág kiötölje az emlékeimből, addig nem lesz olyan ember akiért ennyi alázatot lennék képes tanúsítani.

Amúgy meg nem vagyok az a vadember fajta, akit olyan sokan tisztelnek (konkrétan akiknek a fenekét nyalják...) eddig csak azok tudtak egyenrangúan kezelni akik hasonló életmódot folytattak mint én, hát ebből én csak négy embert ismerek (kettőt általánosból, kettőt gimiből), és én sem vagyok hajlandó behódolni másoknak.