Szerintetek visszatérhet egy korábban kiválóan működő kapcsolatba az elveszett bizalom? Lehetséges egyáltalán, hogy az ember kiutat talál a féltékenységből?

Azért egy valamit nem árt leszögezni, mégpedig önmagam védelmében: a dolgok sohasem egyértelműen feketék vagy fehérek. az nyilvánvaló, hogy a féltékeny ember rossz társ, e tekintetben elismerem a felelősségemet. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a másik oldalról sem; valamilyen szinten mégis csak ő adott okot, hátteret az egész történetnek, hiszen saját bevallása szerint is rájátszott az eseményre, kvázi fesegetve a határaimat. Ha a kérdés felvetésem alapján úgy tűnt volna, hogy rendszeresen, már-már elviselhetetlen mértékben féltékenykedő karakter vagyok, akkor pontosítanom szükséges! Az ominózus rendezvény előtt soha nem voltam féltékeny, és utána is magamban tartva tipródtam hetekig, amikor is egyszer nem tudtam már tovább úrrá lenni az érzéseimen, és kitálaltam. Azóta is keresem a megoldást, hogyan tudnám a hosszú évek alatt kieepült, majd egyetlen este alatt megingó bizalmamat visszaállítani, holott úgy sejtem, sokkal inkább a másik oldalnak kellene ezen rugóznia, hiszen végső soron nem én tettem olyat, ami miatt ott tartunk jelenleg, ahol. Ugyanakkor már az sem érdekel, hogy ki hibázott, vagy mekkorát hibázott, mindössze szeretném visszakapni azt az embert, akiért anno rajongtam. Kis probléma, hogy eddig bármit próbáltunk (beszélgetés, fokozott figyelem a másik iránt) csak odáig működött, amíg nem történt valamilyen kirívó esemény, ami porrá zúzta az egész addigi tevékenységünket. hogy mire gondolok? Minap például egy apró füllentésen kaptam, ami fajsúlyát tekintve ugyan lényegtelennek mondható, de az előzményeket tekintve közel sem volt szerencsés mozzanataáz életünknek. ilyenkor minden esetben visszalépünk oda, ahonnan elindultunk, hiszen hogy is bízhatna meg az ember olyasvalakiben nyugodt szívvel, aki egy lényegtelen apróság esetén is inkább a kényelmesebb (ezúttal füllentéssel szegélyezett) útat választja?!

Írtad, hogy több szeretet, figyelmet adtok egymásnak. Nem tűnik mesterkéltnek, színjátéknak ettől az egész? Én mindig azt vallottam, hogy ha valami megy, akkor az megy magától is, éppen ezért felesleges tudatosan irányítani, hiszen ettől elvesti a spontán, őszinte jellegét. Nem érzed úgy, hogy a Ti megoldásotok ebbe az irányba vezet? Ne vedd kérlek támadásnak, nem azért írom, mindössze igyekszem tanulni mások példájából, hátha ez jelentené számunkra is a megoldást.