Szeritnetek az ember teljesen őszinte lehet a párjával? Odaadhatja magát neki érzelmileg? Mi a véleményetek?

Én nem tudnám teljesen kiadni magam.Akkor sebezhetőbb lennék nyílvánvalóan. Vannak olyan oldalaim,amelyeket csak akkor érvényesítek,amikor egyedül vagyok és meg is tartom ezeket magamnak. Szerintem ezzel nincsen semmi probléma.

Nem szabad ezt a dolgot összekeverni az őszintétlenséggel és a bizalmatlansággal :)

24N

"Én nem tudnám teljesen kiadni magam.Akkor sebezhetőbb lennék nyílvánvalóan"

És miért baj az, hogy a párodnak megmutatod a sebezhető oldalad? Ha tényleg bízol benne, akkor nem gondolnád, hogy ezzel vissza fog élni, és kihasználja a gyenge pontjaidat. Szerintem ez már bizalmatlanságnak számít.

Teljesen egyet értek veled. Megnyugtatlak, nem vagy csodabogár, mi a párommal ugyanígy csináljuk. :)

Mindkettőnknek van erre igénye, mindkettőnket érdekli a másik minden apró-cseprő gondolata, meglátása.

Szerintem érzi az ember, hogy kivel oszthatja meg a legbensőbb érzéseit. A párom elárult magáról olyanokat, ami egy férfi számára a leglealacsonyítóbb, amiket szégyell még maga előtt is. Akkor én miért ne mondhatnám el neki, hogy gátlásos vagyok, mert látni a szőrt a hátamon, és mindenféle abszurd helyen kell szőrteleníteni magamat? Elárultam, hogy sokáig csak leszbikus videóra tudtam könnyíteni magamon, mert szűz voltam, és annyira elvette az önbizalmamat a külsőmmel kapcsolatos fenntartásaim, hogy már akkor görcsbe rándult a gyomrom, mikor láttam, hogy egy férfi meg egy nő szexel. Csak akkor nem volt bennem szorongás, mikor csak lányokat láttam...és megérte elmondanom, mert megköszönte az őszinteségemet, és elmondta, hogy imádja a testemet, és semmi hátrányos nincs rajtam, barna hajú vagyok, jó hogy látszik a szőr, más barna, fekete lánynak is ilyen, és hülyeség minden, amit a testemről gondoltam. Én is megnyugtattam, hogy nem azért nem foglalkozott vele senki 21 éves koráig, mert nem vonzó, hanem mert nagyon feltűnő a félénksége, meg az önbizalomhiánya. Annyira kétségbe volt esve, hogy 21 évesen alkalmi szexpartnerrel veszítette el a szüzességét, kétségbe ejtette, hogy nem tetszett senkinek..És félt hogy mit fog szólni majd az igazi, ha ezt megtudja róla, mi lesz ha elhagyja. Elmondtam neki, hogy a mai lányok nagy részét az égadta világon semmi nem különbözteti meg a prostiktól, és hogy az elkeseredés nagy úr...nem tudom, hogy mit élt meg, megtörtént és kész. Elmondta nekem, hogy olyan szinten volt, hogy sírva fakadt ki az anyukájának, hogy őt már biztos b*zinak nézik...

Ezeket a példákat csak azért írom, hogy másoknak is adjak bátorítást, hogy jó is kisülhet abból, ha az ember bizalmat ad a másiknak. Lehet hogy ezért érezzük annyira mélynek, különlegesnek a kapcsolatunkat. És nem kis szorongásainktól szabadultunk meg.

Az csak jól esik a másiknak, ha a párja bízik benne, de persze nagyon meg kell nézni, hogy kinek vetkőzünk ki lelkileg....

20/l

Miért nem ismerhet a párod úgy ahogy vagy??? Nekem minden dolgomat ismeri. Ismeri a rossz szokásim, a ciki sztorijaim, a bolondos oldalamat.... stb És ugyan ez fordítva is működik. Minden elmondunk egymásnek és mindent megbeszélünk.

Megkérdezhetem mennyi volt a leghoszabb kapcsolatod?

ma 21:09

Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk!

Épp én is úgy jártam, mint a te barátod és szintén 21 évesen estem át ezen...

Jó kérdés... Elég sokat gondolkozom mostanában ezen...

Tudod elég sok minden van, amiről valamiért nem merek neki beszélni, bár főleg az érzelmeimről nem, félelmeimről... pedig ezek nagyon fontos dolgok, tudom... :(

Ezzel szemben, nemrég találkoztam egy sráccal, ismertük egymást kb fél éve, aztán egyszer beszéltünk pár órát, csak semleges dolgokról, de úgy éreztem, valamiféle kapocs alakult ki köztünk lelkileg, ami elég fura volt, mivel alig ismertem, és tényleg csak pár órát voltam vele.

Ezután kb 2-3 héttel írtam neki egy e-mailt, hogy milyen hatással volt rám, most ezt nem részletezem, hogy mit írtam neki, de tényleg elképesztő. És nem beleszerettem vagy ilyesmi, hanem egyszerűen úgy érzem jobbá tett engem, egy boldogabb emberré. Amíg mellette voltam úgy éreztem okos vagyok, szép,stb... ezeket még soha életemben nem gondoltam magamról, de mégis ez alakult ki bennem... pedig nem telik el úgy hét, hogy ne próbálkozna nálam valaki, de mindig is csúnyának, vagy legalábbis rendkívül átlagosnak gondoltam magam... és ez most kicsit eltűnt, egész máshogy nézek magamra.

Ezen kívül teljesen feltöltött engem erővel, elindultam azon az úton, hogy elérjem a céljaimat, és jól is haladok, valahogy mellette sokkal jobbnak éreztem magam, mint amilyen vagyok.

Persze az már más kérdés, hogy utólag kiderült, hogy belém szeretett, és amiket írtam neki, úgy vette, hogy lenne esélye... ebbe bele se gondoltam igazán, hogy ez lehet belőle.

De az egészből az a lényeg, hogy itt van ez az általam alig ismert srác, akivel sokkal őszintébb, vagyis inkább mondjuk úgy nyíltabb tudtam lenni, mint a barátommal... Ennek a srácnak olyan dolgokat mondtam el, amiket soha senkinek. (ezeket ide nem írtam le, de nem is ez a lényeg...)

És ez így nem stimmel... :/

Egyébként a te gondolkodásod a jó. És próbáltam is változtatni ezen, a barátomnak is minél több mindent elmondok azóta, olyanokat is amiket régen akartam, de nem mertem, nyitott rá teljesen, és örül ennek, szóval most már kezdenek helyreállni a dolgok.