Nem tudom mit tegyek ?

Bár nem kérdés amiről irok, de ugy érzem lekell irnom.

Jelenleg 60 éves vagyok. A történetem sokkal korábban kezdődött.

kb 40 évvel ezelött, 1985-ben még kamasz voltam. Nem volt túl sok szerencsém a szerelemben. De, megismerkedtem egy lánnyal. Nem volt szép, se jó alakúnak nem volt mondhatónak. Ő belém szeretett én meg, ugymond hagytam a dolgokat történni. Ez a lány, akkoriban egy gazdag, jó módu ám nagyon szigorú családban élt. Még 22 éves korában is megszabtak neki dolgokat mit lehet mit nem. Sokáig tiltották tőlem. Számukra én egy senkiházi csavargó voltam. Egy nincstelen senki. De aztán teherbe esett, igy jött a házasság. A második gyerek születése után, valami megváltozott benne. Esténként hiába szerettem volna valamit, fáradt volt, nem volt hozzá kedve. Hónapokon keresztül ez ment. Végül megcsaltam egy munkatárs lánnyal. Egymásba szerettünk. Elváltam és összeköltöztünk. Kb 1 évig éltünk együtt. A volt feleségem és a gyerekeim könyörögtek menjek vissza hozzájuk. Aztán mikor láttam hogyan élnek nélkülem, hogy mennyit szenvednek a gyerekeim, döntöttem. Meghoztam életem legnehezebb döntését. Az járt a fejemben, megtehetem ezt a gyerekeimmel ? Fontosabb a saját boldogságom mint a gyerekeimé ? Majdnem belepusztultam, de eldöntöttem lemondok a saját érzéseimről, vissza megyek hozzájuk és csak a gyerekeimért élek, dolgozok. Éveken át szenvedtem, kinlódtam az érzéseimmel. Ugy éreztem bele pusztulok, nem birom ki. Aztán eltel 30 év. Idöközben hogy könnyebb legyen elviselni, az agyam megtette amit kellett, sok dolgot elfelejtettem azzal a lánnyal, a közös élményeinkről. De aztán újra rátaláltam az fb-n. Beszélgettünk, a multról, a jelenről.

Kiderült, egy rossz házasságba lépett. Bántalmazta a férje. Nagyon brutális modon. Akitől már 7 éve elvált, és most magányosan, éldegél.

Engem idöközben a gyerekeim, lese tojnak. Utálnak. Megszokták a nagyszüleiktől hogy megkaptak mindent. Én meg egy csoró senki vagyok.Nem tudtam megadni nekik amit megszoktak. Igy utolag az jár a fejemben, hogy megérte ? Volt értelme ? Ha vissza mehetnék az idöben, valószinüleg ujra a gyerekeim választanám.De ez igy nagyon nehéz.

Annak a lánynak is van két már felnött gyereke. Szerencsére ők jól megvannak. A feleségemmel, akivel együtt élek, nem mondhatnám hogy dúl a szerelem. Mióta vissza költöztem, még a kezét is nehezemre esett megfogni. Kényszerből éltem vele ennyi idöt. Nem tudom mitévő legyek.

A multat megváltoztatni nem tudom. Majd beledöglök a saját érzéseimbe.

Ennyi idösen hagyjam el ?.... az sem biztos az a lány ujra eltudna fogadni.... Egy zárkozott magának való nő lett,aki a macskáival éldegél.

Én idöközben a virtuális világba menekültem. Internet és játék függő lettem. Amig játszok nem ilyeneken jár az eszem....

Ti mit tennétek a helyemben ?