Hogy lehet kiszakítani magunkból egy plátói szerelmet?

Utoljára talán kamaszkoromban éreztem így. A szívem hevesen dobog ha meglátom, beszélni is alig tudok. Próbálok természetesen viselkedni a jelenlétében, de általában mindent abban a pillanatban baltázok el. Nem tellik el úgy perc hogy ne gondolnék rá. Ne szeretném érinteni, a karjaiba menekülni a világ elől. Mérhetetlenül belé szerettem amit sosem mondtam el neki.

Ésszerű vagyok és tudom azt, hogy nem a hozzám hasonló nők körében keresgél társat. Anyagilag is jelentősen jobb helyzetben van. Nem illenék bele az idillibe.

Hogyan tudnám kicsit elfelejteni?

N