Hogyan tovább ilyenkor?

Restellem magam amiért ilyen kérdés fogalmazódott meg bennem.

Hamarosan 10 éve együtt leszünk. 5 éve volt az esküvőnk és van egy 4 éves kislányunk, aki egyke gyerek mert bizonytalan okok miatt valamiért nem fogan meg kis testvér.

Ha sikerül is teherbe esnem akkor elvetélek. Lelkileg nagyon megviseltnek érzem ez miatt magam.

Alapvetően jól működik a kapcsolatunk, kisebb-nagyobb súrlódásokkal de megvagyunk. Szeretem, becsülöm őt. Ő a férjem, az egyetlen gyermekem apja, a társam.

Talán a monotonítás miatt érzem ezt, talán kicsit sok rajtam a teher és belevagyok fáradva a mindennapos küzdelembe, értem ez alatt például a munkahely feszültséget, a rossz légkört.

A szexuális életünk rendben van. Kívánom őt, - viszont az utóbbi időbe egyre nehezebben nedvesedek be. Nem dúrva, nem erőszakos, de mégsem megy úgy ahogy kellene.

A mindennapokból hiányolom a meghittséget az érzékiséget. Ha említést teszek róla nem érti a problémám, és azt hiszi azt várom tőle lágyuljon meg az agya,-holott csak azt szeretném hogy nőként érezhessem magam, érezzem hogy szeret, hogy mondjon valami "romantikusat", ami nem annyit tesz ki "szeretlek, na!"

Én megismertem egy férfit, és szögezzük is itt le, hogy nem történt megcsalás. Sok esetben kerülöm a társaságát. Szándékosan! A párom teljes ellentétje, legalábbis a mostanihoz képest.. Régebben, más volt.. Régebben talán egy kicsit megértettem amit mondok neki.

Most ott tartok, hogy folyamatosan a fülemben cseng a másik férfi bókja, és nem értem magam, miért gondolok ennyit rá hisz nem helyes. Abszólút helytelen...

Soha senkit nem csaltam meg, egyszerűen elképzelni se tudtam hogy milyen az amikor valaki arról hadovál hogy beleszeretett valakibe..

Nem akarom tönkretenni a családom. Azt akarom az enyém működjön. Nyilván ésszerű vagyok, és valószínűleg pillanatnyi fellángolást érzek a másik férfi iránt és nem ér meg egy ajtó csapkodtatást de mégis hogyan javítsam meg a kapcsolatunkat hogyan hozzak bele színt, romantikát és hogy olyan legyen mint a legelején.

N