Mi erről a tapasztalat?

Én akkor még kicsi voltam, de annyi biztos, hogy akkor a kb 30 fős osztályomból 7-8 volt ilyen elvált/mozaikcsalád/nagyszülő nevelt akármi.

Hát manapság meg már bőven több, mint a gyerekek fele ilyen széthullott családban él.

Szerintem arányaiban nincs nagy különbség a mai és a régi korok társas kapcsolati számait illetően, darabra annál inkább, mert erősen fogyunk.

(Most többen behazudják a jó párkapcsolatot, miközben a gyermektelenségük viszont nagyon árulkodóan azt mutatja, hogy társas magányban élnek.)

Nálunk ugyanúgy a fél osztály elvált szülők gyereke volt. Ahol nem, ott még tudtuk, hogy kinek az apja alkoholista, kit vernek a szülei, kinek nincs pénze kirándulásra. Szóval az, hogy a szülők (még) nem váltak el, de ez nem jelentette azt, hogy jó is abban a családban élni.

Magányos kevesebb volt, mert még mindig sokan annyira szégyellték volna, ha elválnak, hogy inkább maradtak a rosszban.

Tudatosan gyerektelen házaspárt viszont nem ismertem, vagy nyíltan meleg párokat. Olyan pletyka persze ment, hogy xy néni férje külföldön dolgozott, és amikor nem volt otthon, akkor az xy néni legjobb barátnője aludt nála minden este. Tehát mindenki tudta, hogy leszbikusok, de "titokban".

Ma inkább azt látom, hogy már nem annyira általános, hogy az osztály fele olyan családban nő fel, ahol rendszeres a verés meg nincs mit enni mert apu elitta. Van, persze, sajnos nem szűnt meg, de arányaiban sokkal kevesebb.

Ma már senki sem kiált botrányt, ha egy (házas)pár nem akar gyereket, vagy melegek élnek a szomszédban. A válás meg nem egy életre szóló szégyenbélyeg. Sőt, az is gyakoribb, hogy csak együtt élnek, van gyerek, de nem házasok.

Az egyetlen, ami régen fel se merült ma meg elég gyakori, az a külön kassza, akár házasságban is.

Én is a 90-es években jártam általánosba...

És mára alig maradtak akik ne váltak volna el. Már akkor kezdve.