Egy borderline ember milyen párkapcsolatban?

Nekem most van egy nagyon friss élményem borderline-nal..nem párkapcsolati szinten. Munkatársam volt, de iszonyat kezelhetetlen. Emellett lusta, munkakerülő, ha megkértük,hogy mozduljon meg,már vágta a pofákat, dühöngött, sírt, csapkodott. Teljes céltalanság, semmi motiváció, 0 empátia.

Azt hangoztatta állandóan,hogy mennyire utálja magát, saját bevallása szerint is egy életképtelen, 0 felelősségtudattal. Ehhez képest a több diplomás munkatársait ócsárolta állandóan.

Ezeket a betegsége (személyiségzavara) miatt csinálta?

Ha ez ezzel jàr, és másnak is ennyire súlyos, szerintem esélytelen egy normális párkapcsolat.

# 3

Engem is diagnosztizáltak még régebben ilyennel (bár nem kaptam meg a hivatalos diagnózist, csak a szakember úgy fogalmazott, hogy borderline jellegű személyiségfelépítésem van), és nem vagyok ilyen.

Nem vagyok céltalan, motiválatlan, és nagyon nem 0 az empátiám.

Igazából 2 borderline se lesz egyforma ember, mivel van rengeteg olyan aspektusa a személyiségnek, amit örököl vagy tanul az ember.

Nekem volt ilyen, az illető hölgy szakember által igazoltan volt borderline. Senkinek nem kívánom, ehhez végtelen sok türelem és kitartás kell, pláne ha a partner nem is hajlandó egy minimálisat sem tenni azért, hogy legalább picit kezelhetőbb legyen a helyzete.

Mindaddig, míg minden az ő elképzelésük szerint zajlik, semmi probléma a párkapcsolattal, de amint valami kicsit félresiklik, onnantól indulnak a szélsőséges hangulatingadozások. A legrosszabb az, hogy az ilyet vagy úgy hagyod ott, hogy gyökerestől kitéped magad az életéből, vagy megvárod, míg ő adja be az unalmast (ez nem kevés idő…).

Én ezt tapasztaltam. A vele való kapcsolat utóhatásai meg külön lapot érdemelnének.

27/F

3.

A teljes motiválatlanságot és céltalanságot aláírom, mert nálam is ez van. A 0 empátia már nem igaz, de gondolom embere válogatja.

A legtöbb érzelmem pedig elrejtem, nem akadok ki személyesen mások előtt. Utána van, hogy kimegyek és kb. elájulok majdnem, de az másik kérdés.