Miért viselkedik így? Egyszer eláraszt a figyelmével, máskor semmibe vesz?

Nem szokásom ilyen dolgokról írni, de kíváncsi vagyok mások mit mondanak. 25 éves vagyok. Visszahúzódóbb, introvertáltnak tartom magam, viszont vannak helyzetek amikor sokkal nyitottabb vagyok. Van egy srác, a munkahelyemen, fiatalabb nálam. 20 éves. Irodában dolgozunk. Nincs sok munkatársunk, öten vagyunk. Amikor érkezett semleges volt számomra. Kedves voltam vele, ő is kedves velem, megadtuk egymásnak a tiszteletet ennyi. Fontos tudni, hogy nem beszélünk egy nyelvet. Vagyis, nagyon minimálisan. Hogy ez miért van így, nem részletezném.

Pár hónap elteltével azt vettem észre, hogy kerüli a pillantásomat. Lehajtja a fejét, ha jövök, de csak akkor, ha mások is ott vannak. Ha ketten vagyunk, nyitottabb volt felém, de mégis távolságtartó. Sokszor azt éreztem, hogy néz, mikor épp valamivel foglalatoskodom.

Ha épp nyitottabb volt felém, és találkozott a pillantásunk, mindig rám mosolygott. Udvarias volt. De nem igazán foglalkoztam vele.

Egy nap ügyetlenkedtem, másfél hónapja, jött segített, találkozott a pillantásunk, valami megmozdult bennem. Nézett a szemembe én is az övébe. Azt sem tudtam mi történik körülöttem, teljesen elvesztem a szemeibe. Lehet csak jó pár másodperc volt, de olyan hosszúnak tűnt.

Nem eresztett a pillantása. Akkor rebbentünk szét, amikor valaki belépett. Rettenetesen zavarban voltam.

Onnantól kezdve sokat kezdtem rá gondolni.

Viszont a viselkedése teljesen kiborít.

Eddig is ellentétesen viselkedett, de ezután még annyira.

Vannak napok amikor esküszöm úgy érzem tetszem neki. Hangosan, mosolyogva köszön. Segít, udvarias. Keresi a tekintetemet, folyton néz. Néha zavarbaejtően, hogy fülig pirulok. És folyton mosolyog rám... Én vissza rá... Vagy ha mondd valamit akkor is mosolyog. Én meg rá, mint egy īdiota.

Viszont vannak napok amikor mintha irtózna tőlem. Alíg köszön, szó szerint, csak nagyon halkan odaböfög valamit. Kerül. Lehajtja a fejét, vagy elfordul vagy a telefont bámulja, csak ne kelljen fel nézni belőle. Nem néz rám, kerüli a pillantásomat, viszont olyankor én is az övét. Egyszerűen szomorú vagyok és úgy érzem, valami baj van velem.

Másokkal hangos, vidám én meg mintha levegő lennék.

Szörnyű érzés.

Nem értem. Vajon én láttam bele ebbe egy kicsit többet, hogy esetleg tetszem neki? Nem vagyok szerelmi téren valami tapasztalt... az az igazság. Teljesen össze vagyok zavarodva. Vajon mi ez a kettős viselkedés? Nem értem. De most már napok óta rideg. Fáj. Nagyon. Nem hinném hogy valami rosszat tettem esetleg mondtam volna.

Pénteken ha jól válunk el, sokszor hétfőn ridegség fogad.

Amúgy, nincs sok önbizalmam, viszont nem tartom magam rondának. Ha esetleg a külsőm felmerülne.

Az én viselkedésemről csak annyit, hogy sokszor vagyok zavarban, a jelenlétében. Ha kerüli a szemkontaktust én is. Nem tehetek róla... Próbálom hogy ez másképp legyen.

Szerintetek? Mi ez a viselkedés?