Hogy létezhet ilyen férfi, és hogy léphetnék túl rajta?

Miközben olvastam, elmosolyodtam a kérdésen, mert ugyan ilyen vagyok. Egyik pillanatban kemény, bunkó, a másikban figyelmes, segítőkész. Észrevettem, hogy valamiért ettől az egyvelegtől elolvadnak a nők.

Ahogy az #5 írta, azzal értek egyet.

Sokszor már látom előre, hogy ha tennék valami gesztust, azzal milyen hatást érnék el. Ezért én is inkább visszafogom magam, mert ezzel annyira tudom manipulálni a nőt, hogy teljesen az ujjam köré csavarom vele.

Sokan pedig ki is használják. Ismerkedtem valakivel, aztán egyértelműen közölte, hogy nem vagyok az esete, nem lehet köztünk semmi. De, ha ráérek délután, nyugodtan menjek hozzá, átszerelni(!!) a nyári gumijait télire! Keményen ki is használnának, ha hagynám.

hát figyelj nekem is volt egyszer egy ilyen esetem... áradoztam az egyik barátnőmnek a pasiról, hogy annyira kedves, figyelmes, én még ilyet nem láttam, és totálisan belé vagyok zúgva. Mire ő: Te csak a kedvességbe vagy szerelmes, nem a férfiba. Abba, ahogy bánik veled. Az érzés tetszik, amit kivált belőled. De ez még édeskevés. A figyelemre vágysz, a törődésre, nem a konkrét személyre. Tudsz róla egyáltalán valamit? Írd le 5 jó és 5 rossz tulajdonságát, és ezek után tedd fel magadnak a kérdést, hogy valóban szereted-e.

Általában az idealizált plátói vonzalmaknál már itt el lehet bukni, mert kiderül, hogy valójában nem is ismered ebből kifolyólag nem is szeretheted.