Szerintetek szükségünk van (legalábbis a kezdetekkor) a szerelemre, vagy le lehet élni egy életet mély szeretetben és egymás iránti tisztelettel?

Időtöltésnek jó. Szex is van, akkor miben van hiányod? Jól elvagytok együtt, társkapcsolat, bizalom. Ha ennyi elég, miért nem vágsz bele?

Várhatsz a szerelemre, az vagy jön, vagy nem jön. Ha peched van, majd egyszer csak rád talál, amikor berendezkedtél a józan paraszti ésszel felépített kapcsolatodban.

Mindenesetre én vállalnám a kapcsolatot, jó, amikor megölelhetsz valakit.

Ha igényed van a szerelemre, de nincs, mindig hiányozni fog valahol.

Akinek meg nincs rá igénye, megkeseredett ember.

En a tapasztalataim alapjan ugy gondolom, hogy eddig a szerelem es a fellangolas nagyon ossze volt mosva, es a pszichologiaban most kezdik kicsit szetszedni a kettot.

Az emberek tobbsege is ugy velekedik, hogy a ket fogalom egyenlo egymassal, de en mar nem gondolom igy, mert:

- a fellangolas egy abszolut kezdeti fazisban levo dolog, ahol nem a masikert, hanem annak potencialjaert vagy oda-vissza (magyaran amikor nem ismered meg a masikat, csak elkepzeled a latottak alapjan valamilyennek es abba “szeretsz bele”

- a kapcsolatokban nagyon sokszor az erzelmi labilitas okozza azt a szorongas-erzest, amit pillangoknak neveznek es ami valojaban stressz, szorongas, es minel inkabb labilid a kapcsolat, a boldog es szorongo idoszakok annal elesebben es gyakrabban valtjak egymast, az emberek igy rafuggnej az adrenalinra (szorongas kozben kortizol, stresszhormon es adrenalin keletkezik)

-szamomra a szerelem ettol egy sokkal melyebb es osszetettebb, nem ennyire “osztonszintu erzes”:

Amikor mindennap mellette akarsz fekudni es kelni

Vele akarsz lenni ameddig csak lehet

Elvezed a tarsasagat akkor is, ha eppen nem csinaltok semmit

Csak ugy orulsz, hogy vagytok egymasnak

Barmiben tamaszkodhattok a masikra

Baratok is vagytok egyben

Megvan a vonzalom, kiegyensulyozott a szexualis elet

Osszegezve tehat szerinten maga a fellangolas az, ami el tud mulni, amikor az ember ki tud abrandulni a parjabol de az utobbi, tehat a szerelem nem illik el csak ugy, es ez utobbi az, amire alapozni lehet. Es nem, amit leirtam, az nem csak szeretet, nem torvenyszeru, hogy a szerelembol csak szeretet lesz, ez mar nyilvan a feleken mulik, de nem hiszem, hogy ha pl csak szeretettel szeretnem a paromat (mint a csaladomat es a barataimat), akkor ugyanugy minden este vele akarnek aludni, varnam a percet, hogy mikor erkezik haza a munkabol, akarnek vele nagyokat szexelni es nem hiszem azt sem, hogy eletem vegeig vele akarnek elni (hiszen csak szeretet alapon anyammal es a barataimmal sem laknek orokke).

Biztosan le leszek pontozva (mielott valaki ezzel job, megeltem a pillangos, szorongo, izgulo fellangolasokat is korabbi kapcsolatokban, de egyikben sem ereztem magam ennyire boldognak, onmagamnak es elfogadottnak, illetve szeretve es azt erezni, hogy en is szeretek, mint a jelenlegi kapcsolatomban, ami evek ota tart), de gondoltam azert leirok egy masik nezopontot is.

25N