Hiányzik a szerelem az életemből? Csak a szerelemben lehet kiteljesedni?

Én kb. agyf*szt kapok ettől a "legyél egyedül boldog és teljes, mert csak akkor jön a szerelem" bullshittől, ami mostanában nagyon divatos világnézet.

NINCS, nem létezik teljes élet boldog, harmonikus párkapcsolat nélkül. Ha lenne ilyen, akkor az egyedül "boldog és teljes" emberek nem keresnének párt, hiszen nem lenne rá szükségük.

Igen, csak a szerelemben/harmonikus párkapcsolatban lehet kiteljesedni, aki mást mond, az hazudik magának is.

Az ölelés gyógyít, ez tény. Nem afféle spiri maszlag, hanem kutatások által kimutatott tény. Hogyan lehetne boldog és teljes az az ember, aki mindennap egyedül megy haza, és nincs kivel megosztania az életét?

Lehet az embernek olyan munkája, amit szeret és mindennap örömmel végez, lehet olyan hobbija, amiben megéli a "flowt", lehetnek nagyszerű barátai, akikkel el tudja tölteni a szabadidejét, de ha nincs stabil partnere, aki mindig ott van, aki biztos pont, akivel együtt lehet átvészelni az élet kihívásait, és megélni a legörömtelibb pillanatokat, akkor a legfontosabb dolog hiányzik az életéből.

#5 Itt szerelemről volt szó.

A szerelem pedig nem egyenlő a tartós, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolattal.

Sőt...mi van akkor, ha olyan emberek szeretnek egymásba, akik nem lehetnek együtt?Akik nem tudnak normális életet élni közösen?Hát az kérlek tragédia, és iszonyatosan tud fájni.

A kiegyensúlyozott, tartós kapcsolathoz pedig nem szükséges szerelem.

#5-el értek egyet.

A legtöbb ember aki olyanokat mondogat, ír, hogy egyedül is meg kell találni a helyed, vagy inkább egyedül mint rossz kapcsolatban az már a ló túloldalára esett. Ha az ember érzéketlen szar akkor igen inkább egyedül legyen, de ha csak azért marad mert ő más miatt nem hajlandó kompromisszumra, áldozatot hozni érte az egy megkeseredett szar. Arról nem is beszélve amikor hozzáteszik, hogy ők selejtekkel nem lesznek, de közben a Tinderen koptatják a billentyűzetet, olyan elvárásokkal tele, hogy a jó Isten se tudná megugorni őket.

Rendesen bebeszélik maguknak, hogy egyedül sokkal jobb, de azért még irigykednek legbelül másokra akik boldogak, sírnak éjszaka a párnába és rohadtul félnek kapcsolatba fogni mert olyan rossz emberismerők, annyit puffantak. Inkább szexelnek össze-vissza, barátság extrákba vannak és amikor "szerelmesek" a partnerbe akkor őt hibáztatjak, hogy nem viszonozza az érzést, kihasználta őt. Megint puhannak és még jobban rühellik az ellenkező neműt. Ez többnyire nőkre vonatkozik mert ők büszkén hangoztatják, hogy ők lejjebb nem adják aztán legvégül szeretők, lol, de férfiak között is akadnak mert elhitték a sok hülyeséget.

Nem, fontos, hogy az embernek legyen társa, nem jó egyedül főleg öregen (nem biztos, hogy öregotthonba kötsz ki).

A szerelem csodálatos, a szeretet még jobban káprázatos.

Ha csalódsz majd felállsz és ismerkedj tovább!

#5: "Ha lenne ilyen, akkor az egyedül "boldog és teljes" emberek nem keresnének párt, hiszen nem lenne rá szükségük."

Nem kevés ilyen ember létezik, mármint aki egyedül is boldog, és nem keres párt. Én is ismerek ilyet, nő az illető, és az egyik legkiegyensúlyozottabb ember, akivel valaha találkoztam.

Két dolgot még tegyünk hozzá. Akik azt kárálják, hogy egyedül is legyél boldog, stb, azok kivétel nélkül kapcsolatban élő emberek.Akiknek van emberi szó, ölelés,figyelem az életükben.

Magányos coach-ról ,lelki segítőről nem hallottam még !

A másik pedig az, hogy sok ember akkor lesz boldog és felszabadult,kiegyensúlyozott, ha véget ér egy olyannal való kapcsolata, akivel esetleg kínlódás az élete és azért boldogtalan,mert azzal él, akivel...Na ez utóbbi jellemző rengeteg emberre, de sajnos a lakhatás, a hitelek, a gyerekek megléte, vagy mindenféle fétis,komplexus,függőség lehetetlenné teszi a szakítást.