SZÜLŐK, őszintén, miért nem vagytok képesek a legtöbb esetben elfogadni, ha a fiatok, a tanárnőjével jön össze?

Én még nem vagyok szülő, de ellenezném, több okból is:

1. Nem egészséges egyik nempárosításban sem az, ha egy felnőtt van egy gyerekkel. Ha egyemetről beszélünk, az sztem egy fokkal kevésbé gáz. De a felnőttel biztos van vmi difi... vagy konkrétan ragadozó módon kihasznál naiv fiatalokat, vagy pedo/efebofil, vagy szellemi szinten gyerek.

2. Ha vki tanárként ilyen etikai szarvashibát vét, az nekem nem lesz szimpatikus ember, mert egy jellemszenny, nem tanárnak való, mégis tőle függ egy rahedli gyerek jövője... nyilván nem akarnék ilyen párt a gyerekemnek.

3. Nem attól lesz vki érett és komoly, hogy már "eeeemúúúúttt tizennyóc éves". A tinilányok többsége nem drogos k...a, köztük is lehet találni értelmes, normális egyedeket.

Mert bűncselekmény. A tanár és a diák között minden esetben alárendeltségi viszony van (tehát az egyik mondja meg hogy mit tud a másik, mit kell tennie órán stb.), ez teljesen normális, ez kell ahhoz, hogy tanítani tudjon. Ez nem egy szerelmi viszony, nem lehet belőle egyenjogú párkapcsolat. Sőt kifejezetten problémás megmondani, hogy mennyiben történik valóban a saját akaratából a kiszolgáltatottnak, és mennyiben kényszer hatására (ezért tiltja a törvény is). És ilyen szempontból egyetemen is gáz, hiszen az alárendeltség ott is fennáll.

A tanuló szempontjából ez nem egészséges, hiszen a kötődése nem egy partnerre, hanem egy autoriter személyre irányul. Az oktató szempontjából még rosszabb, hiszen ő a párkapcsolatban a másik fél kiszolgáltatottságát, a saját irányító szerepét keresi.

Szóval egészen sok oka van, hogy nem nézik jó szemmel. Ha ilyen történik veled, vagy a környezetedben valakivel, akkor fontos, hogy megfelelő támogatást és segítséget kapjon.