Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőként van még esélyem, ha én rontottam el mindent?
40 éves nő vagyok, egyedülálló. 12 évesen megismertem egy 13 éves fiút egy táborban. Megtetszett, olyan gyermeki fellángolással. 16 éves voltam, amikor észrevett ő is. Járni kezdtünk, inkább volt plátói, gyermeki, kézenfogva sétáltunk, csókoloztunk. Én akkor már kezdtem felfedezni a nőiességemet, a fiúk, sőt a pasik rám voltak tapadva, így viszonylag gyorsan elcsábítottak tőle. Ő nagyon szerelmes volt, ekkor törtem először össze, akkor még gyermeki szívét. Később külön egyetemekre mentünk, elsodródtunk, ritkán láttam, de a szociális platformok megjelenésével újra egyfajta kapcsolatba kerültünk, online csak. Nem beszélgettünk, csak likeoltuk egymás fotóit. En korán férjhez mentem, ő is komoly kapcsolatban élt. 31 évesen a házasságom már minden volt, csak jó nem, egy vicces kiírás a facebookon és mi újra felvettük a kapcsolatot. Én elhagytam a férjem, ő az akkori párját, ezúttal egy komolyabb kapcsolatba kerültünk, viszont elkövettem a hibát, hogy nem gyászoltam meg a házasságom elmúlását, rögtön a karjaiba ugrottam, rögtön egy komoly kapcsolatba és egy adott ponton a volt férjem ágyában ébredtem. Megcsaltam és a lelkiismeretem nem engedte, hogy folytassam a kapcsolatot. Szakítottunk, bár igyekeztünk barátok maradni. Itt törtem össze ismét. Én nem tudtam mit kezdeni magammal, a szabadságommal, sodrodtam egyik pasitól másikig, szitúációkba, aztán sem lelkileg, sem fizikailag nem voltam már jól, kiégtem és ő megmentett. Legjobb barátomként ott volt mellettem, összeköltöztünk és ápolta a lelkem. Ekkor szeretett ki belőlem. Elmondta, elfogadtam és a legjobb barátomnak tekintettem. Idővel újra próbáltam ismerkedni, lett is kapcsolatom ( neki nem ), elköltöztem az ország másik felébe és a barátságunk egyre jobban megfakult. Hazugságokon kaptam, közben szerelmes lett egy lányba, ezt eltitkolta ( mai napig nem tudom, miért ). Végül egyáltalán nem beszélgettünk, én kértem, hogy többé ne keressen. Amikor a volt párom elhagyott, elsőként jött segíteni ( ez a tavaly történt ). Azóta borzalmasan kaotikus a kapcsolatunk. Ritkán beszélünk, mindketten egyedülállóak vagyunk és nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Nem barátként, hanem férfiként nézek rá. Ő fogalmam nincsen, hogyan. Pár hete voltunk egy közös kiránduláson a barátaimmal, 4en. Ottalvós volt és egy szobában aludt velem, annak ellenére, hogy rengeteg üres szoba volt. Viszont a földön aludt egy matracon, kijelentette, hogy nem alszik velem az ágyban, mert elszokott, hogy bárkivel
aludjék. Továbbra is figyel rám, de nagyon távolságtartóan. Én pedig csak rá vágyok, minden szinten, más pasira rá sem bírok nézni. Ha ritkán felhív, amikor letesszük a telefont, mindig elmondom a semmibe, hogy szeretem. Nemrég említette, hogy vágyik társra, de nem tudja, hogyan kezdjen ismerkedni, hogyan írjon rá egy hölgyre. Gondolom, ez azt jelenti, hogy rám nőként már nem tekint. Tudom, hogy elrontottam, nem is egyszer. Lehet bármi esélyem így harmadikra?
Engedjétek ezt el.
Mindketten ragaszkodtok egy olyan “kapcsolathoz”, amely egyik eletszakaszban sem működött koztetek.
Semmi értelme ennek.
Egyes emberek "kedvességén" csak ámulni lehet 👏.
Egyetértek, logikus fejjel azon hozzászolók véleményével, hogy engedjem ezt el. Ezen személyek intelligen, józan tanácsát meg is köszönöm.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!