Meg kéne próbálnom, vagy inkább nem? (L/25)

Van egy nagyobb, jól összetartó baráti társaságunk (volt osztálytársak). Van egy fiú (25), akiről kb nyílt titok, hogy tudjuk, hogy bejövök neki már évek óta és ezalatt a pár év alatt a többiek csomószor azzal viccelődtek, hogy jöjjünk össze, meg próbáltak minket összeboronálni. Nagyon jó fiú barátomnak tartom ezt a srácot, nagyon jóban vagyunk, jókat elbeszélgetünk, meg van a kölcsönös bizalom, baráti szeretet stb. De minden egyes ilyen „viccelődős” alkalommal próbáltam terelni a témát és rászólni a többiekre, hogy fejezzék be, mert én szimplán nem érdeklődtem a fiú iránt romantikus módon (és ezt ő is tudta/tudja).

Ettől függetlenül őszintén szólva sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha tényleg megpróbálnánk (mert úgy veszem észre ennek ellenére továbbra is ugyan úgy érdeklődik irántam), de az elmúlt évek alatt egyszer se tudtam magam rávenni, hogy belemenjek a dologba, mert egyszerűen nem éreztem, hogy romantikus úton vonzódnék hozzá (részben az is közrejátszik azért, hogy külsőre nem teljesen a férfi ideálom, bár nem egyszer volt már olyanra példa, hogy annak ellenére tetszett meg valaki, hogy nem volt az ideálom).

Egy részem viszont úgy érzi, ha mégis meg lenne ez a vonzalom részemről és együtt lennénk, akkor szerintem nagyon jó kapcsolatunk lehetne, mert tényleg megbízok benne, nagyon rendes, kedves, figyelmes, érett, egy hullámhosszon vagyunk stb. és részben talán szeretném is, hogy összejöjjön a dolog.

Viszont tényleg nem érzem ezt a romantikus vonzalmat, hiába próbálom nagyon rávenni magam és figyelembe venni az össze más pozitívumot benne.

Kéne adnom mégis egy esélyt a dolognak, mert lehet, hogy idővel kialakul bennem ez a vonzalom, ha elkezdjük a dolgot, vagy inkább ha már most nem érzek ilyesfajta vonzalmat, akkor hagyjam az egészet, mert később se fogok?