Miért nem szeretnek bele a szeretőbe ha amúgy jo vele?

Nem unod még? Meddig vekengsz ezen? Csak üríteni kellesz, fogd már fel végre!

Azért, mert az, aki meglévő párja mellett szeretőt tart, alapból egy érzéketlen, szeretetre képtelen gyökér. Annak az embernek akivel együtt van, képes a szemébe hazudni és hülyére venni. Nem tiszteli, nem szereti. Akkor egy szeretőt hogy lenne képes szeretni egy ilyen nyomorult lelkű f$sz?

Hosszú házasságban rájönnek az emberek, hogy mással sem lenne jobb. Valaha az is egy nagy szerelem volt, és látod, mi lett belőle. Van egy normális, anyagilag stabil élete, szeretetteljes kapcsolata, talán gyerekei, csak az újdonság, másság izgalma hiányzik. A szerető személye ezért valójában nem is érdekes, mert ahol igen, ott bizony elválnak. Bárki lehetne a helyedben, mert nem téged akar, hanem az érzést.

Azért, mert csak egy igénytelen ürítőedèny, használati tárgyként kínálja fel a testét, nem tiszteli nem szereti önmagát, így más sem fogja.

Hogy lehet jó a szex szerelem nélkül?

Hát már eléggé kielemezték itt hogy miért.

Szerelem, basszus az egy átmeneti érzelmi függőség, mindent meg lehet unni kivéve a szeretetet. Hagyjuk már a szerelmet. Sose dobnék fel egy kapcsolatot egy múló, egy két évig tartó szerelemért. Az hülye aki tönkreteszi a párját lelkileg egy kibszott múlandó érzelem miatt.

Ha a szerető önbizalomtuningra kell, szexpótléknak, mert azzal nem lehet, akivel XY szeretné, akkor a szerető mindig is szamár lesz a ló helyett, akit jobb híján dugnak vagy akivel jobb híján lefekszenek. Ugyanaz, mint amikor az ember egy nagy szerelmi csalódás után megházasodik az első jöttmenttel. Pótlék. Nem elég szép, nem elég vonzó. Ha elég szép, elég vonzó, az már szerelem szex előtt is, a szex ezen semmit nem változtat. De akkor nagy eséllyel kiderül, mert a szerelmes emberről ordít, hogy szerelmes. Vagy pont emiatt időben elmenekül a szeretőtől. De gyakoribb, hogy azért menekül, mert a szerető akar többet és le kell koptatni. Én nőként sose lettem szextől szerelmes. Inkább csak felerősítette, amit éreztem előtte is. Többnyire az undort.