Ha a párotokkal történne valami, ami miatt (ne adj ég) szellemileg és testileg teljesen leépülne (pl baleset, egyik pillanatról a másikra betegség) és mindenben rátok szorulna, maradnátok a kapcsolatban, gondoznátok őt?

Jaj! Én nem is merek, nem is akarok ilyenbe belegondolni! Nem is szeretem az ilyen fiktív kérdéseket! :-(

Függ attól, hogy mennyire szorulna ápolásra. Ha csak annyi, hogy tolószékbe kerül, de egyébként minden más oké, az sima ügy, akkor persze mellette maradok. Nehéz, de ez még bőven megoldható. Ha amit te írsz, hogy képtelen önellátásra is, az már túlmutat a házastársi hűség, a családi összetartás meg bármi hasonlón, az 0-24/7 gondoskodást igényel, amihez vagy felvennék egy ápolót, vagy, ami egyszerűbb, egy neki megfelelő otthonba kérném a felvételét. Ha nem emlékszik semmire, értelmileg teljesen kampó, akkor neki úgyis mindegy, nekem meg a lelkiismeretem tiszta, ha rendszeresen látogatom és biztosra megyek, hogy jó körülmények között, megfelelő ápolást kapjon. 10 éve vagyunk együtt, 2 kicsi gyerekünk van, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy önsajnálatba boruljak és mindent eldobjak azért, hogy őt ápoljam. Dolgozni kell, a gyerekeket fel kell nevelni, nekik élményeket adni, amik többől állnak az apukájuk pelenkázásánál és felfekvéseinek ápolgatásából. Nem szeretném azt sem, hogy ők így lássák őt és így emlékezzenek rá, inkább maradjon meg nekik az az emlék, ami most van, hogy játszik velük, csintalankodnak, túrázunk, kirándulunk, szóval érted, az élet vele. Az, amit leírsz, az senkinek sem érdeke, hogy a házon belül maradjon, és hiába "jóban-rosszban", azt ő sem akarná, hogy szögre akasszam mindenem, az életem, a jövőm, a gyerekek életét és jövőjét azért, hogy őt mosdassam. Ahogyan fordított esetben én is ezt várnám el.

Nem tehetném meg, mert akkor éhen halnánk. Ugyanakkor nem is szeretem őr, de kötelességből gondoznám. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy ő gondozzon. Inkább haljak meg. Gondolkoztam már azon, hogy addig kéne elválni, míg egyikünk gondoskodásra nem fog szorulni, mert az még akkor sem egyszerű, ha szereted, de ha nem is szereted. Neki van családja, őt ellátnák. Nekem csak a lányom van, kicsi még, később nyilván dolgoznia kell, nem fog tudni engem gondozni, de ne is ez legyen a sorsa. Remélem úgy halok meg, hogy nem szorulok rá senkire.