Hogy jussak túl azon, ahogy a párom viselkedett velem, pl. nem akart megcsókolni?

Régen, mikor még nem voltunk rendesen egy pár, próbálkozott "barátság extrákkal" nálam, de sokszor úgy éreztem, hogy csak unalmában, vagy mert a 10/10-es, neki tetsző lányoknál nem volt esélye. De mindig az volt, hogy pár napig kedveskedett, tette a szépet, utána meg egy paraszt lett hirtelen...

Pl. mondta, hogy van két órája között 30 perc szünet, feljönne hozzám, ha lesz_pom (úgy, hogy akkor kettesben még nem is voltunk, baráti társaságban találkoztunk csak). Vagy közölte, hogy azt felejtsem el, hogy megcsókol és mikor azt hittem, viccel, eltolt magától, hogy nem, ő ezt komolyan mondja, mert neki a csók az intim és azt csak barátnővel. Ezek már egy éve történtek, azóta változott/változtatott. Nem feküdtem le vele akkoriban, sőt, az akkori viselkedésével nagyon megbántott, fél évig nem is beszéltem vele, kerültem társaságban is.

Utána randikra hívott, kedveskedett, virágot küldött stb. Együtt vagyunk 2 hónapja, de még most is eszembe jut néha az, mikor nem volt hajlandó megcsókolni, vagy, hogy miket mondott a fülem hallatára a barátainknak...

Akkoriban még volt barátnője, de nagyon rossz volt a kapcsolatuk, inkább csak megszokás volt már. Külön szobában aludtak, semmi intimitás nem volt közöttük, a lánynak is volt más a kapcsolatuk alatt... Mégis, úgy, hogy ott ültem vele szemben és előtte este nekem írogatott, hogy mennyire velem menne haza a buliból és csak rám vágyik, ott mondta hangosan mindenkinek, hogy neki a barátnője az élete szerelme és senki mást nem tudna maga mellé elképzelni, neki ő az igazi. Ez is nagyon megalázó volt, hallgatni, ahogy percekig istenít egy lányt nekem, miközben tudta, hogy tetszik, vonzódom hozzá.

Nem akarok egy insecure, hisztis barátnő lenni, de sokszor eszembe jutnak ezek a dolgok, és nem tudom, hogy azért van-e velem, mert jobbat nem talált és nem akar egyedül lenni?