Mindenki szerelmet vall a párjának vagy nincs rá szükség mert egyértelmű?

Nem mindenki ugyanúgy szeret, vagy ugyanúgy mutatja meg, hogy szeret, de a lényeg ugyanaz.

Jól érzem, hogy Te elvárod a párostól, hogy szerelmet valljon? Ha a válaszod igen, akkor ez szerintem alapjaiban megbukott. Ha te érzel iránta valamit és ki tudod magad fejezni szóban, mondd neki. Ha nem, akkor mutasd máshogy. De ELVÁRNI, hogy valaki szerelmet valljon? Nem a munkahelyén van, a szerelem pedig nem lehet elvárás. Azt vagy érzi valaki, vagy nem.

Jobb ha mondja, de nem érzi? Vagy inkább ne mondja, de érezze, legyen mellettem, öleljen át, figyeljen rám, nézzen rám úgy, mintha én lennék számára a világ.

Ezt most úgy mondom, hogy én nem vagyok a szavak embere. Ha nagyon nagyon szeretek is valakit, nehezen jön ki a számon a szó, de még gondolatban is nehezen vallom be magamnak. Ehelyett én szavak nélkül odafigyeléssel, tettekkel, az arcommal, zenével mondom el, hogy mit érzek. És értékelem, hogyha valaki megérti. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos területeken nem lehet fejlődni. De nem lehet erőltetni, ha nem akarja.

Én ritkán mondom ki a szót, inkább írásban, ha ott egyáltalán, akkor jobban figyelek rá, ha tudom, hogy a másiknak fontos.

Empátiával áldott meg az élet, még sem tapasztalom a páromon, hogy mit érez irántam. Ha rám lenne bízva, hogy mondjam meg akkor egy teljesen semleges képet festenék le. Kellene mondani. Ha nem jön ki. Akkor az azt jelzi, hogy valóban semmit nem érez.

Talán érdemes lenne odafigyelni erre a pároknak.

Ha annyira óvodás vagy, hogy még be sem mered vallani neki, hogy szerelmes vagy, sőt el se várod a másiktól, hogy bevallja az érzéseit, akkor meg is érdemled ami rád vár.

Mégis milyen alapon feltételezgeted más ember érzéseit, illetve szeretetnyelvét? Úgy általában is ellenszenves leszel ettől az embereknek pláne egy párkapcsolatban.

Vajon miért megy tönkre évek múltán annyi párkapcsolat? Csak nem azért mert ki kellett volna nyitni a büdös szádat, ahelyett hogy kussolsz? Egy ilyen alapvető hiba miatt sok évet el lehet vesztegetni a rossz ember mellett, de hé úgy néz ki ez nem mindenkinek annyira fontos, inkább hitegeti magát, hogy ezt aztán nem kell kimondani! Ennyi erővel nem is szóljatok egymáshoz egy szót se!

Megértem, hogy van akinek nagyon fontos, hogy mondják neki, hogy szeretik. Nekem annyira nem. Én attól érzem jól magam, ha megölelnek, vagy ott vannak mellettem, közel vannak hozzám és akit nem kedvelem, attól ezt veszem el, nem nyúlok hozzá, fizikailag nem engedem közel magamhoz.

Számomra a szeretlek szó, minél többet mondom, annál többet veszít az értékéből. A testvéremnek sem mondom, hogy szeretem. De ha szarban van, ott vagyok mellette, ölni lennék képes érte. Ha szüksége van egy seggberúgásra, hogy felálljon, elindítom az úton.

Nem vagyok óvodás, csak nem szoktam mindent mások szájába rágni, nem ígérek olyat, amit nem tudok teljesíteni. Ettől az "örökkön örökké" maszlagtól meg egyenesen hányok. Nem érzem úgy, hogy ettől nem lennék értékes ember egy párkapcsolatban. Nem hitéletet senkit. Csak akkor mondom, ha tényleg érzem.

Akit én nem szeretek, az nagyon hamar megtudja, ne aggódj.