Szerelem, mint két ember "belső gyermekeinek" egymásra találása?

Idősebb férfiként kétszer éltem ezt az érzést át.Egy kapcsolatban,ahol mindkettőnk belső énje olyan volt,mint két felhőtlen és boldog gyermeké.A világra is így néztünk.

A másik pedig egy ismerkedés során,ahol belőlem is,az aspiránsból is az első találkozáson előjött valami végtelen tiszta és nyugodt gyermeki kedvesség és őszinteség.Sajnos nem lett folytatása.

55/F

Röviden megfogalmazva, egy boldog párkapcsolatban mindkét fél önmaga lehet, nem kell szerepeket játszani, mert "jaj, mit fog szólni a másik".

Amennyire egyszerűnek hangzik, olyan nehéz, pláne a mai világban, ami egyre inkább a "kirakatról" szól. Egy átlag multis irodistának fél misi nettóval is adni kell az Instán a világutazó, topmanager-playboyt. Ahogy rengeteg csaj még otthon a négy fal között is full sminkben nézi a Netflixet az aktuális hapsival. Természetesen kondiba mindenkinek "kell" járni, ahol a csajok csak lábra, a hapsik csak felsőtestre gyúrnak. Az is alap, hogy érdekes hobbid legyen, azaz ne b*ziskodj egy erdei sétával, hanem snowboardozz az Alpokban és posztold is ezerrel. Aztán mindenkinek a legjobb pornós jeleneteket kell villantani, lehetőleg már az 1-2. randin, holott egyik sem élvezi, csak fél attól, hogy a másik mit fog gondolni ha közvetlenül az anál után nem megy a mélytorok...