Mikor jön el az a pont amikor a szív már nem bírja el a fájdalmat?

Nagyon sokat kibír a szív,nem is hinnénk.

Nekem annyi rossz,megalázó dolog volt már az életemben,hogy többek szerint más már belehalt volna.

Itt vagyok,élek, igaz,hogy magányosan,de legalább úgy,ahogy én akarom és nem úgy,ahogy mások akarnák...

F

Én egyszer voltam így.

Teljesen szerelmes voltam és folyamatosan csak csalódást okozott. Hiába mondta mindenki a környezetemben hogy hagyjam el, 1 évig voltam vele és teljesen elveszítettem az önbizalmamat.

Elhitette velem hogy nekem kell otthont teremteni kettőnknek, sz@rul keresett és elhitette velem azt is hogy nekem kell mennem más munkahelyet keresni hogy jól keressek, vagy több túlórát vállalni. A végén már tele volt programokkal a barátjával akivel mindig kitárgyalták a nőket hogy milyen lehúzós pénzéhes az összes. Mindig elmesélte. Volt hogy felhívtam és kiderült hogy az ország másik végében van haverokkal és éppen pizzáznak. Nekem mindig csak panaszkodott hogy nincs pénze így elfogadtam hogy soha nem megyünk sehova, nem költ semmire és nekem kell vacsorával várnom őt. Végül elment nyaralni a barátjával.

Akkor ábrándultam ki belôle, így fájdalom nélkül megúsztam. Mert addigra már harag volt bennem csak.

Figyi, a tested ezerrel jelez, nem lehet hogy nem is szerelem/szeretet amit érzel?

Mert ilyen nincs, egyszerűen el sem tudom képzelni.

Mi a baj vele amúgy?