Bele betegedhet valaki a viszonzatlan szerelembe ?

Nyár óta vagyok hasonló helyzetben. Szerelemnek nem nevezném, arra nem vagyok képes, mert már túl kiégett vagyok hozzá. "Csak" vonzalom. De az én életemben az is rendkívül ritka. Nem tűnik kölcsönösnek, és ő nős is, tehát garantáltan nem lesz belőle semmi.

Aggyal mindent is tudok, ami a helyzetről elmondható. Hogy nem etikus, hogy nincs értelme, hogy el kell engedni stb-stb-stb. Hiába. Átlagosan heti kétszer találkozunk, de most volt olyan időszak, hogy egy hónap is kimaradt, és semmivel sem lett jobb. Próbálok ismerkedni, de már nagyon-nagyon nehezen veszem rá magam, találkozni nem is vagyok képes már 2 hónapja senkivel, beszélgetni is alig. Mert minek, előtte sem találtam olyat, aki megmozgat, lehetett akármennyire jó kinézetű és személyiségű, így meg, hogy ő képbe került, még úgy sem fogok. Ha meg nem is próbálok ismerkedni, akkor aztán 100% csak rajta kattogok, körülötte forognak a gondolataim. Nem jó sehogy.

Fizikailag még nem betegedtem bele, lelkileg már nagyon szarul vagyok, de alapból sem voltam jól, mégpedig pont amiatt, amit írtam, hogy itt vagyok a 40 felé araszolva, és nem találom azt, akire vágyom, akivel ez kölcsönös, és nincs is akadálya, hogy együtt legyünk. Nem hiányzott még ez is...

És milyen gyakran találkozol vele?

küldtél már jelet?