Voltatok már úgy szerelmes valakibe (barát, kolléga stb.) hogy tudtátok hogy soha nem fog beteljesűlni? Hogyan tudtátok ezt kezelni, mi lett a vége?

Persze. Életemben akkor voltam először igazán szerelmes. Sokáig tartott, nagyon sokáig. Segített, hogy hosszú ideig nem találkoztunk (elköltözött) és az idő. De ami nekem spec a leginkább segít, ha új impulzusok érnek és új embereket ismerek meg. Úgy alakult, hogy hosszú hónapok után ami szívfájdalommal telt kaptam a munkámból adódóan egy lehetőséget elutazni az USA-ba pár hétre és az a néhány hét életem egyik legkedvesebb emléke.

Illetve ott olyanokat ismertem meg, szinte kivétel nélkül, akik emlekeztettek arra, hogy nem csak az az egy ember létezik és sok más mindenki van aki hasonlóan értékes. Mire hazaértem, (jó azért addig is múlott a dolog) rájöttem, hogy az a pár hét mennyit segített. Utána amiatt voltam depis, hogy itthon voltam:DD

Nem mondom, hogy akkor menj az USA-ba, de szerintem az új impulzusok, élmények, rövid időre egy kis környezetváltozás sokat tud adni.

Felmondtam, azóta nem is láttam (vagyis talán egyszer, de nem vagyok benne biztos, hogy ő volt).

Egotuning voltam számára, semmi több, és mikor nap mint nap megláttam, úgy éreztem, hogy értéktelen vagyok. A felmondással megszűnt ez az érzés is.