Ha egy férfi sokszor megsimogatja az arcom pedig màr évek óta ismer,és előtte nem tette, és azt mondja,ha 15 évvel előbb találkozunk vagy most 15 évvel fiatalabb lenne,és amikor véget vet a találkozásainknak azt mondja "bevonódtam érzelmileg",tehát?

Én csak 30 vagyok, de ilyet mindig kizárólag a barátnőmmel csináltam, még randi alkalmával sem érintettem meg egy nő arcát sem, ha csak nem akarta. Ha ő bújt hozzám és megakart csókolni, akkor igen, amúgy szó se lehetett róla. Igaz én még más nevelést kaptam. Szerintem ez illetlenség. Nő barátok voltak és vannak nekem is, de őket meg azért nem érintettem meg, mert nálam az alapvető tisztelethez hozzátartozik, hogy az ilyen privát szférákat, mint az arc, csípő, netán a dereka eszembe se jutna megérinteni, pláne, ha a delikvensnek kapcsolata van.

Soha nem volt okom senkinek sem olyat mondani, hogy "ha X évvel fiatalabb lennék", mert akármi történt eddig az életemben, én mindig megpróbáltam kihozni a lehető legjobbat mindenből többé-kevésbé. Olyan volt, hogy visszaemlékezve bánom, hogy itt vagy ott elrontottam valamit, de olyan nem, hogy mi lenne, ha fiatalabb lennék, megpróbálnék-e valamit pl. egy lánnyal. Ha nem próbáltam meg, akkor annak oka volt, mert pl. akkor nem tetszett és ez rendkívül tapló dolog, hogy akkor nem próbáltam meg, mert nem tetszett, de most, hogy fogalmazzunk úgy "megérett a gyümölcs", hát most nagyon megpróbálnám, bárcsak fiatalabb lennék. Én ezt így értelmezem 30 évesen.

Egyébként, ha tudni szeretnéd milyen az igazi szerelem, az leírhatatlan. Nem lehet egyszerűen körülírni, de felvázolom én mit éreztem anno.

Egyik percről a másikra megváltozott a lány arca. Míg csak úgy együtt voltunk kéz a kézben, tetszett stb. stb. Majd a következő pillanatban csoda szépnek láttam ugyanazt a nőt, aki addig csak úgy szimpatikus volt és tetszett. Nem megsimogatni akartam az arcát, hanem egyé válni vele. Én akartam lenni a minden körülötte éjt nappallá téve. Ha összedőlt volna a világ, akkor megtartottam volna. Egyszerűen az addig csak szép nőt úgy ahogy van gyönyörűnek találtam és semmi más vágyam nem volt, csak vele lenni, érezni az illatát, érezni a testét, érezni minden apró mozzanatot csináljon bármit. Ha beteg lett, akkor azt kívántam, hogy én szenvedjek helyette. Ha sírt, kívántam minden fájdalmát, ha bánatos volt, akkor kívántam minden bánatát. Ha boldog volt, akkor én még boldogabb. Na kb. így néz ki egy szerelem. Ha istennel kell szembeszállni, akkor akár istennel is szembeszáll olyankor az ember. Ha ezeket a jeleket te nem látod, akkor a barátod tuti nem szerelmes. A szerelemnél nézhetsz ki akárhogy mindig gyönyörűnek fog látni, lehet kócos, lehetsz vizes az eső után, lehetsz bármilyen, neki mindig tökéletes leszel. Ebből következik, ha kritizál, vagy bármi észrevétele van azzal kapcsolatban, hogy hogyan nézzél ki jobban, miért nem ilyen a hajad, miért nem azt a ruhát veszed fel, akkor bizony nem szerelmes.

Bizony, az azt jelenti, hogy szemet vetett rád.

Nálad a labda. Ha tetszik neked, akkor egy-két körre elvisz.

Ha szerelmes lenne, nem lépett volna tovább.

A körítést te képzeled hozzá a romantikus, érzelmes lovagról,

aki lemond élete alkonyán az utolsó ajándék szerelemről, s önmagát feláldozva mélyen eltemet magában.

Menjél már, hogy menjél.

:DDD

"Csinos vagy, szép vagy, tetszel nekem, ha fiatalabb lennék,

ölbe kapnálak és vinnélek..."

De azt nem mondanám, hogy akkoriban én egyik ilyen szép lányt a másik után vittem ölben...

A libidó, drágám, a szexuális kudarctól való félelem, az elköteleződéstől való félelem, a kényelmesség, nem akarja bonyolítani az életét, randevúk, ajándék, programok, stb., stb.

F 52

Nem vagyok én már az, aki voltam,

Néha-néha fáj rád a szívem.

Életemet majdhogy eldaloltam,

Nem segít már rajtam senki sem.

Szerelmes voltam a holdas éjbe,

Elbúcsúzom s megyek én tovább.

Nem vagyok már az, aki voltam.

Szép kisasszony, elmegyek, tovább!

(átirat)