Volt már veletek olyan, hogy nem múlt el a rózsaszín köd időszaka?

8 éve vagyunk együtt és a mai napig szerelmesek vagyunk egymásba, sőt, napról napra egyre jobban szeretjük egymást, de mégsem nevezném rózsaszín ködnek. A rózsaszín köd számomra az, amikor annyira szerelmes valaki, hogy a másikban csak a jókat látja, a hibáit nem képes észrevenni, mert elvakultan szereti a másikat.

Amiről te írsz, az inkább egy boldog párkapcsolat, de nem rózsaszín köd.

Nagyon komplex dolog az emberi elme és lélek már önmagában is. És akkor ebben a csodás összjátékban még kettő ilyen komplex lélek kölcsönhatásáról van szó. Ez teszi méginkább komplikálttá és egyedivé az egészet. Egyébként függ attól is szerintem, hogy mennyire figyeltek oda egymásra és azokra a dolgokra, amik rombolhatják ezt a fajta rózsaszín ködöt. Ideális esetben ezeket lehet érezni vagy kommunikálni egymás között, csak oda kell figyelni rá.

Szerintem nagyon sokáig is fenntartható, mondjuk én a mai napig idealista vagyok ilyen téren is. Viszont a feleslegesen romboló hatásokat nem árt elkerülni ehhez, ha valóban ennek az érzelmi állapotak a fenntartása a cél.

7-es, ettől tartok én is. Hogy végül mindig bebizonyosodik hogy a játszmázás az egyetlen járható út. Hiába szeretne az ember őszinteséget, megnyílást, ha ez megtörténik akkor elkezd úgymond unalmasabbá válni a másiknak az egész, és a másik fél simán átugrik "izgalmasabb" (toxikusabb) partnerek felé. Rosszabb esetben még vissza is él vele, és az őszintén megosztott dolgokkal is csak manipulál, vagy próbálja átvenni az uralmat feletted.

És az a legtragikusabb ebben az egészben, hogy én kifejezetten jó vagyok a mocskos, aljas, sötét játszmákban is. De nem akarom, mert egy idő után irtózik az ember az egésztől, és kiég ettől is. De ha meg a másik út járhatatlan... Sokszor ez az illúzió, hogy az adott személy végre kivétel, és lehet ezt tisztán is. Aztán elkezdesz megnyílni a sokadik pofára esés után is hogy akkor most őszinte leszel, mert végre ő kivétel, és akkor elkezdődnek a sz*rságok és játszmák egyből. Imádom ezt az egészet, komolyan...

9-es igen, sajnos ez egy körforgás, és ismerem én is. Nagyon nehéz megtörni ezt a mintázatot. Hiszen a legtöbb embernél így működik sajnos, hogy manipulálj vagy pedig téged manipulálnak szét. És mindig az, akinek kevésbé fontos a másik, mivel helyzeti előny. És általában csak az iránya és mértéke tér el, legyen szó bármennyire is intelligens vagy jó emberekről. Bár a többség egyáltalán nem az, maradjunk annyiban.

És itt jön képbe ez a fajta illúzió, hogy vannak kivételek. Vannak egyébként tényleg, csak nagyon ritka. És amikor már sokadjára hiszed valakiről, hogy nála majd játszma nélkül lehet, aztán ő kezd el játszmázni, az úgy eléggé kiégetős tud lenni.

Én is sokáig utáltam a játszmákat mert alapból az igazságot szeretem. Aztán szépen egyre inkább belekeveredtem és eltanultam, és rá kellett jöjjek elég jó vagyok ebben is. Csak ez egyfajta tipikus love / hate viszony nekem a játszmával magával. Egyszerre szeretem és egyszerre utálom is.

Bár azt hiszem kissé eltértünk most az eredeti kérdés tárgyától.