Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már ilyen veletek?
A kérdésem leginkább nőkhöz szól, de igazából férfiak is írhatnak persze.
Ugye eléggé elcsépelt de gyakran hangoztatott mondat, hogy nem a külső számít, hanem a kisugárzás.
Engem az érdekelne, hogy volt-e már valakinek olyan, mondjuk a munkahelyén, hogy valaki abszolút nem tetszett neki, de a másik kiállása, vagy magabiztossága, vagy az illata, öltözködése, akármi, de megfogta és ő sem értette, de odavolt az adott illetőért egy idő után.
Tudjuk, hogy számít a külső, de van igazság a kisugárzás dologban is. Engem érdekel, hogy ki élt át ilyet személyesen, ahol a külső ellenére, valaki tényleg megfogta valamivel.
A kérdést egy itt olvasott válasz ihlette, azt hiszem egy nő írta, hogy egy munkatársába szeretett bele, de ő maga sem tudja hogyan meg miért, mert külsőre kifejezetten rondának találta... Legalábbis az elején. Ezt írta, aztán hogy mi igaz belőle, passz.
válasza:
válasza:Nem, mert ebben a kisugárzásban akkor is ott van benne a külső még ha nem is 100%-osan de ott van.
kollégáim nagy része löttyedt testű vagy pocakos, és lehetne bármilyen határozott vagy magabiztos akkor sem tetszene meg, akkor sem lenne vonzó.
válasza:2
Nyilván ezt mondod, mivel nem magabiztosak és határozottak.
Én pl egyszer úgy estem bele egy csajba, hogy iszonyú jó illata volt mindig. 😀 abszolút nem volt szép csaj, de mindig olyan jó érzés volt a közelében lenni, hogy már-már belszerettem.
De konditeremben is a recepciós csaj egy kis alacsony semmi extra típus, de olyan kis jókedvű mindig h kb imádom 😃
válasza:Nekem volt gimiben ilyen. Megtetszett (nagyon) a fura/csendes srác. Meg a kövér parasztfiú is kb 11-ben.
Egyébként a külső relatív. Sok srác tetszett már (első pillanattól fogva), akik a barátnőim szerint rondák/semlegesem. A párom is ilyen, de nekem nagyon tetszik.
válasza:Olyan volt,hogy elsőre annyira nem volt szimpatikus,aztán ahogy megismertem jobban,egyre inkább belehabarodtam az illetőbe.
Jelenleg is olyan pasi tetszik,akiről mondjuk először is azt mondtam,hoppáá,viszont a szép szemeitől eltekintve nem pozitív kép jött le a személyisegéről.Aztán teltek a hónapok,én meg azt mondtam:hűha!Nagyon benne lennék vele egy kis lepedőakrobatikában...🤣🤣🤣
válasza:Nem volt ilyen. Mukatársba nem is tudnék beleszeretni.
f
válasza:Szia!
Szerintem az utolsó bekezdés a kérdésben én vagyok.
Én le tudom vezetni hogy volt.
Először is megismertük egymást munka kapcsán. Nagyon-nagyon pozitív csalódás volt emberileg, mert sok rosszat hallottam róla.
A legeslegelső pozitív benyomásom róla az volt, hogy végre egy férfi, aki nem nőként, hanem emberi lényként kezel!
Úgy indult az egész, hogy miután találkoztunk, mindig sokkal jobb volt a kedvem. Először az tűnt fel, hogy mennyire jó a humora. Utána azt vettem észre, hogy mennyi mindenben egyetértünk, mennyi hasonlóság van bennünk. Aztán, hogy rohadt intelligens. Közben néztem, hogy milyen ronda. Egyszer észrevettem, hogy amikor szakmai dolgokról beszél, elmélyül a hangja, és ez mennyire férfias. Aztán elkezdtem észrevenni, hogy nagyon előzékennyé vált velem szemben. Amikor egy légtérben voltunk, én váltam az elsődlegessé, senkiről nem vett tudomást, szó nélkül segített cipelni valamit, ami nehéz volt nekem, úgy éreztem kivételezik velem. Nagyon jól esett, hogy nőként kezel. Először fel sem tűnt, hogy elkezdett nőként kezelni, olyan finom volt az átmenet. Csak elkezdtem Nőnek érezni magam a jelenlétében.
Aztán egyszercsak észrevettem, hogy mostanában milyen jó kedve van - és amúgy milyen szép a mosolya. Ez kb egy év alatt fejlődött ki így. Aztán 2 és fél hónapja egyszer csak ott voltunk egymással szemben, Ő ült én álltam, és felnézett rám. Belenézett az arcomba, én meg álltam a tekintetét. Az első gondolatom az volt, hogy húvazze ez nyitott. Aztak... ennek milyen szép szeme van. Á, de tuti nem is nyitott. Ezen agyaltam egy jó ideig, közben mindent elkövettem, hogy ne vegye észre, hogy gondolkodok rajta, meg, hogy ne nézzék rá, ha nem kapok visszajelzést, majd elfelejtem. Aha. Amikor nem néztem rá, akkor nézett töprengve ő. Amikor elhatároztam, hogy márpedig ezt nem akarom, de tuti ő sem, úgyse lesz visszajelzés, csak az én fejemben létezik ez az egész, akkor nézett rám nagy csillogó szemekkel. Állandóan zavarba jöttünk egymás előtt, de durván. És lassan beletörődtem, hogy így jártam, ez van.
Aztán egy félreértés kapcsán megbeszéltük, hogy mi márpedig nem akarunk egymástól semmit. De szerintem akarunk. Mindketten. Csak nem lehet. Mert amúgy mindketten kapcsolatban vagyunk, Ő ráadásul házas. De néha simogatja a kezem, ha éppen valamit közösen fogunk, sokkal nyitottabb velem szemben, kommunikál, úgy érzem bízik bennem. És nézzük egymást. Nem egymás testét, hanem egymás szemébe nézünk sokáig, mélyen. De már egyáltalán nem látom rondának, sőt. Ilyen különlegesen szép és intelligens, érző szempárral még nem találkoztam. Még sosem nézett rám így egyetlen férfi sem. Nekem Ő már szép a szememben, és lassan ott tartok, hogy akár hermafrodita is lehetne, akkor is ugyanúgy szeretném.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen létezik. Persze, csak is én kerülhetek ilyen helyzetbe...
Nektek mi a véleményetek erről, mint külső szemlélő? Én vagyok a bolond?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!