Lassan 3 hónapja vagyunk együtt, de még nem mondta, hogy szeret. Ti rákérdeznétek mit érez, vagy az nagyon gáz?

Rosszul esett volna, ha kimondja, azért, mert én is mondtam. Szerintem ez egy rossz hozzáállás. Ha kimondja, mondja magától, azért, mert nem tudja nem mondani. Vállalja azt, hogy nem kap rá választ.

Nem tett semmit az önbizalmammal. Tudtam, hogy szeret, addigra ezer módon bebizonyította. Ismertük egymást azelőtt, hogy elkezdtünk volna randizni, egy helyen laktunk, volt közös társaságunk stb.

Egymás mellett feküdtünk, összebújva (nem szex előtt-után, hanem reggel, alvás után).

Azért mondtam neki, mert már nagyon akartam, hogy tudja. Ez volt az egyetlen célom azzal, hogy kimondtam.

Te szereted őt, nem? Mégse mondtad eddig. Na látod. Lehet ő is így van vele. Vagy nem értem miért vársz olyat tőle, amit te nem teszel meg, ha már együtt vagytok.

Vannak érdekes kommentek...

Szóval ja, nem elég érezni és kimutatni. Nekem is ezzel jött az egyik exem, hogy nem mondani kell, hanem kimutatni. Hát nem. Mindkettőt kell csinálni, nem megy egyik a másik nélkül. Kérdés ugye hogy mikor. Az oké, ha az első héten még nincs ez. De azért 1 év után? Nehogy már :D Ha valakivel sok időt töltök, sokat beszélek, sokat szexelek, megismerem és rájövök, hogy tényleg tökre összeillünk, nem csak kémia van, akkor nincs az az isten, hogy 1 hónap után úgy legyek vele, hogy csak jó vele, de nem szeretem. Ha meg szeretem, akkor ki is merem mondani. De tegyük fel, van, akinek lassabban jön ez. Azzal meg én és a kérdező nem illünk össze. De kiknek jön ez lassabban? Általában annak, aki sérült. Szülők miatt vagy előző kapcsolat(ok) miatt. Kérdező, te akarsz lenni az, aki lassan meggyógyítja? Gondolom nem. Vagy ugye vannak, akik nem akarnak amúgy komolyat, de szexelni igen, meg nem akarnak unatkozni, ezért felszednek valakit. Eleve nem is nyitottak arra, hogy szerelmesek legyenek, így az agyuk blokkolja az érzelmeket. Vagy mint egy másik exemnél, még mindig a előző nőjét szerette, úgy még jó, hogy nem érzett irántam túl sok mindent.

Ha nem érzi, akkor is mondja? Nem, ne mondja. Csak ne legyen velem. Ne hitegessen, ne várja meg, amíg én annyira belézúgok, hogy hatalmasat koppanok, amikor ő egyszer csak kidob, mert nem tud belém szeretni. Adjon a kapcsolatnak egy hónapot. Nincs még mindig szerelem? Mondja meg őszintén és szakítsunk. Majd mindketten találunk mást, akit szerethetünk és aki viszont szeret.

A ritkán mondjuk dologgal sem értek egyet. Sokak szerint elcsépelt, ha napi szinten mondjuk. Hát, szerintem egy őszinte érzelem nem tud elmúlni vagy elcsépeltté válni a szó, csak azért, mert naponta többször kimondjuk. Nem kötelességből mondom, hanem mert eszembe jut, amikor ránézek, hogy mennyire szeretem. Mert rá gondolok és úgy érzem, most meg kell írnom neki. Mert ezt érzem és ki akarom fejezni valahogy és abban a pillanatban ez a legegyszerűbb módja. Ez a szó a legszebb a világon és ha naponta 100x hallom és mondom akkor sem unom meg.

Kierőszakolni sem kell persze. De akkor csak szimplán legyen vége a kapcsolatnak. Nem kell mondani, hogy szeretsz, de semmi mást sem, viszlát. 3 hónap rohadt sok. Annyi idő alatt már arra is rájössz, hogy hozzá akarsz menni/el akarod venni feleségül, nemhogy először mondod, hogy szereted.... (persze nem házasodtok 3 hónap után, de értitek, már megfordul az ember fejében ez a gondolat, hogy majd a jövőben szeretném, ha sor kerülne erre).

#18 és #21 vagyok

3 hónapon belül már beszéltünk arról, hogy hol éljünk, hogy mikor házasodjunk és hogyan, család és barátok bemutatasa is megvolt, utaztunk együtt, elneveztük a leendő gyerekeinket, megbeszéltük a a legfájdalmasabb pillanatainkat, értékrendjeinket stb.

Egyikünk sem volt sérült igazán, mindkettőnknek első kapcsolata ez. (Ez egyébként lehet, hogy erősen közrejátszik, előtte egyikünk se tudta mi az a szerelem)

De értem amit mondasz. Nekem jó volt a kapcsolatom addig is, meg akkor is, amikor mondtuk, csak nem annyira gyakran. De tényleg jobb, mióta gyakran mondjuk.

Ami viszont visszás a szituációban, hogy itt a kérdező sem mondja ki, csak a másiktól várja. Viszont szerintem olyat nem lehet várni, amit mi magunk nem teszünk meg. Az lenne a legkorrektebb, hogy ő szerelmet vall, aztán ha nem viszonozza a párja, eldönti, szakítanak. Érthető lenne. Csak mondom, hogy nekem így alakult és most is boldogok vagyunk. De minden szituáció más. Neked kell érezni, hogy már csak egy kis várakozás, vagy ideje tiszta vizet önteni a pohárba. A legfontosabb kérdés szerintem, hogy érzed-e hogy szeret. Ha nem, akkor szerintem mindenképp a szakítás az út, ha igen, akkor meg lehet kommunikálni, hogy te szereted hallani is. Akár meg is kérdezheted.