Szeretem a páromat, de utálok neki dolgozni? Ha megmondom, tönkremegy a kapcsolatunk?

Jogásznak tanulok, ő ügyvéd.

Kérdeztem, hogy leigazolná-e majd a szakmai gyakorlatot nekem, ekkor jött az ötlete, hogy miért nem megyek az irodához ténylegesen dolgozni, mint gyakornok. Így együtt lehetnénk többet.

De nem gyakornoknak érzem magam, mert semmi nincs rám bízva, hanem inkább személyi kísérő vagyok. Ha mennie kell valahová, megyek vele. Ott ülök vele a megbeszéléseken, tárgyalásokon, egyeztetéseken. Konkrétan az a feladatom, hogy mellette legyek, kísérgessem jobbra-balra.

Tudom, hogy szeret, de sokszor csak egy szép kiegészítőnek gondolom magam mellette.

Viszont tény és való, hogy én is jobban érzem magam így, hogy megkapom az egyéni tanrendet, együtt kezdjük a napot és együtt zárjuk, ráadásul van végre saját pénzem, ami nem kevés. Más helyeken a gyakornokok fizetést sem kapnak...

Szóval néha örülök, meg tök jó, de az esetek többségében nem szeretem azt, ami a munkám.